Reggel felébredek, jönnek már a csövesek, segít rajtuk a cigaretta, megfürdünk a Daugavában, városnézés eszem-iszom, bevásárlunk itt, ha mondom, autó jön értünk indulhatunk, ha buli van mi sosem alszunk, ligo lesz az élet velej, szerelmes is leszek beléje. Mindig mondom hogy kétharmados, petőfibajszos magyar népköltészetben van az igaság legszebben és legtömörebben elrejtve, de nekem hinni, nem sokan szoktak, igaz ez nem annyira érdekel, induljon hát a történet el a lett földön történtek második epizódja, mikor Vlagyimir kolega, aki valójában Jurij elvitt minket megülni a híres nevezetes ligo fesztivált.

Mi már úton voltunk, mikor tisztázodott számunkra, hogy ligo, nem egy hely, hanem egy ünnep, mint a karácsony, csak ezen a földön ez sokkal fontosabb és ez azért vicces mert volt olyan ötlet, hogy vilniusból nem rigába stoppolunk hanem egyből ligóba. Meg is találtuk a google térképen, ami még mindig humoros nagyon, mert elég sokan hülyének néztek és nagy örömmel dudáltak volna, ha egy ligo táblával állunk az út szélén, mert az itt körübelül azt jelentené, hogy boldog karácsonyt mindenkinek, na mindegy szerencsénkre nem így alakult, de lagalább volt egy felettébb sziporkázó történet a tarsolyunkban, amivel elég gyorsan be tudtunk vágódni a helyi arcoknál. Ligó az az ünnep aminek az a lényege, hogy nem kell dolgozni, hanem vidéken kell vedelni a haverokkal és ha elég merész vagy, akkor egy-két ezredéves népinemzeti hagyományörző játékokat kell játszanodi, vagy is hát nekünk ennyi szűrödött le ebből az itt töltött két napbból. Egyszó mint egyezer temérdek gondolat,  mint egyfalat kenyér az éhes szájnak úgy jött minékünk e lett vidéki kiruccanás, ami az univerzum energiájival töltötte meg az előző kényszerű napok szenvedései közben megfacsarodott lekünket. Jurij és barátai nagyon kedves népek, kik érdeklődve fogadták fáradt vendég testünket és egyből bevetve minden trükküket, a mélyibe dobtak a helyi népszokások tengerenének, mert egy gyors bémutatkozás és tisztázás után, hogy mink hogysmint kerültünk ide, elvittek minket a szomszéd tanyára egy kétszáz éves sötét avagy füstös szanuába, minek lényeg és neve onnan adódik, hogy fával fűtik föl a nagyhalomba rakott köveket, már kora reggel tüzet gyújtva és ajtót ablakot nyitva hagyva, várják, hogy a holdkövek, mit szűzlányok gyűjtöttek, magukba rejtsék a hő titkát és a füst, ami a rossz szellemke előzésére kell távozzon a helységből, hogy alkalmassá váljon az ifjak férfivá avatatására. Itt agyag köcsögből isszák a kenyérből készült, édes, barnán habzó házisört zabkását és grillezet hódot zabálva és özönvíz korabeli sorverseny mérközéseket játszanak hagyományőrzés néven, hogy megüneppeljék napfivér győzelmét a sötétségnek hadain, mi pedig értetlenkedve álltunk itt és néztük, hogy  kerültünk ide a porzó krumliföldek közé és hogy mi ez a sok ember aki baráti érdeklődésével kényeztet és mámorító löttyeivel itat és rávesz minket, hogy fapapucsba bújva nagyon csúnya nőnek öltözve velük játszunk, mint a boldog óvodások kik, már rég nem tudják hová tűnt belőlük, az előző napok keserűségének tüskéi. Hihetetlen érzés ez elhihetitek feleim, ami mindent megér, a véletlen, a sors a mindenmegtörténhet mérhetetlen hatálmának kegyéből, a hitért cserébe ily dolgokat kapni és átélni, hogy házigazdánk, aki a helyi erdő vadőre és különben mániákus világháború fanatikus - ezért visel katonaruhákat, hogy a szanuába, hol a hetvenfokos gőz szétmarja a tüdődet és ez az ember juharfa gallyakkból font rituális háncsokkal  szertatásosoan megcsapkodjon a téged kínzó fáradságot és rosszat hozó gondolatokat idéző szellemeket kiűzze testedből, szó szerint véve kiseperje pszichéd labirintusának legeldugottabb sarkait is. Tehát sötétszauna, amit a mennyei angyalok ajándékoztak a földlakóknak, hogy túléljék az életet.

Még mindig értetlenkedve a történteken és itt létünkön visszatértünk, tanyánkra, hol egy skanzenbe illő faház mellett vertük föl koszovói sátrunkat (ez már olyan eposzba illő állandójelzővé vált sátrunkra a legjobb jellemzés végett) és utána rohantunk mert kezdődött a népszokások második fejezete, hol revanst vehettünk a sorvesenyeken szenvedett csúfos vereségért, az úgynevezett sötét focival, aminek különlegessége, hogy harmincan kell játszani a rét közepén kaszálás révén kialakított igen kis mérető 7x22 méteres pályán disznóól ajtóból készült kapukkal. Itten megmutattuk ám mi is az a nyeregalatthústpuhító hungarianfootball, és a térdig érő fű és az éjféli félhomály ellenére Dr. Cartoon három jómagam meg kettő gólt vágva lettünk csapataink legjobbjai és egyből hatalmas népszerűséget nyerve a csajok körében akik már mind rendelkeztek párral, de ennek ellnére az esti vacsora során hol rokkadásig megrakott terülj-terülj asztalkák kápráztattaák szemeinket, a legjobb falatokkal minket kényesztettek. Mert az éjszakai focit helyi szokás szerint éjszakai zabálás követte, házisajtokkal, izzó grillrácsokal és hát mindenféle földi jóval miknek sorolására most nincs mód és kimeríthetetlenek vélt alkohol tartalékokkal a hűtőveremben, ami pukkadásik töltötte bendőket és már bizonyitékok sora után véglegesítette bennünk a felismerést, hogy ez a túra minden elképzelést felülmúlóan nagyrészt a zabálásról fog szólni és erre az azóta eltelt napok sem cáfoltak rá. Mert ligó óta sok mindent megjártunk már, sok hullámvölgyet követő világtetejét, de ezekről később, most még ligó másnapja van hátra.

A nagyon is unalmasnak igérkező másnap, hol másra sem volt dolgunk csak, hogy az előző estét folytassuk, mert a későnkelés után csak a lustálkodás volt megengedett, mert a helyi menyecskék egymással versenyezve mérettek meg a konyhaművészet különböző versenyszámaiban a kávé felszolgálástól kezdve (itt kell megjegyeznem, hogy mióta elindultunk, nem tudtunk egy normális kávét inni, mert a sors nem hozott össze olyan figurákkal, kinek függősége a miénkhez lenne hasonlatos, így vagy instant /íze nem méltatható/ vagy americai /ez túl híg egy férfinak/ vagy török /ennek utolsó decijét a zacc bitorolja/ formáját adták e szent nedűnek), a reggelikészítésen át a mosogatásig, így a semmi közepén újból az élet tetején találtuk magunkat, amit újbóli hippipont gyűjtéssel fejeltünk meg, mégpedig a részeg söförrel való utazás nevezetű furcsa lény tiszteletére tett hálaadó imádság elmormolása következtében, mert úgy adódott, hogy egyszerre támoadt kedve mind a harminc vendéglátónknak a közeli folyóban fürdéshez (ez még mindig a hugysárga daugava, csak hogy lássátok tudom én az összes folyó nevét amiben megmártóztunk), így egy ford transit rakterébe huszonhárman zsufolódva össze, aminek pontos hippipont értékéről még vitatkoznak a pihentológiai tanács gajdasági minisztériumának tárcanélküli szaktitkárai, felkerekedtünk és mivel igencsak harcban voltunk a kimeríthetelen sör és házi áfonyabor tartalákokkal, mert isteni feladatunk volt elpusztítani azokat, egy hogy is mondjam nem szomjas egyén vállalta magára a sofőr szerepét, aki nagyban hasonlított Alföldi komára, akit jellemezni az ismeretleneknek felesleges, az ismerősöknek meg szükségtelen, mert különös jelensége csak a tapasztalás útján fedezhető fel, hogy meghódítsa a helyi földutak porzó útvesztőit. Hihetetlen (kedvenc szavam, ezt használom legtöbszőr, de ezt nézzétek el nekem, mert mióta elindultunk egyre csak földre eső állam folyamatos visszarakását el sem hiszem), hogy bármerre járunk, mindenhol, minden városban, minden autóban, úton és útfélen folyamatosan ismerősök hasonmásaiba futunk, kikről ha  majd időnk és leleményünk engedi külön elemzést készítünk.       

 Miután megmutattuk a letteknek, hogy milyen magyar módra a bulgárhasas és ők megmutatták, hogy milyen a lett módra épített kicsiarakás, a nap további részét a bennünk felgyülemlett alkoholpontok kihasználásával a hagyományőrzésnek szenteltük vagy is hát vendéglátóink akaratának megfeleően mink is annak szenteltük, ami a lányoknak virágkoszurú készítésből a férfiaknak juhartölgykoszorú késztésből állt, ami olyasmi népszokás errefelé, mint nálunk a májusfa állítás, csak itt a népi hagyományba rejtett szexualitás feninímebb jellege domborodik, míg nálunk a maszkulínabb, de most nincs kéznél nálam egy tizennyolcas karika, hogy ez érdekfeszítő témáról bővebben disszertáljak, tehát a páratlanok, kik nem tudtunk elveszni kedvesünkkel az erdőben vagy a méteres fűben, szederszedésnek adtuk a fejünket, hogy e sűrített mézédes ízbombákkal kényesztessük izlelőbimbóinkat, felkészítve a bennünk lakó ínyencet az esti vacsorára és a bennünk lakó puskás szellemet az újboli focipályai megmérettetésre, mert a történelem szinte pontosan lemásolta az előző estét, szebbnél szebb magyar gólokal és a kimeríthetetlennek vélt alkohol kimerítésével dúsítva, mert ilyen egy igazi ligó, hagyomány és alkohol. Másnap még mindig kaja, a székből se kellet volna felállni, mert a késői reggeli és a korai ebéd között alig telt el egy két óra, igaz mi ezt a inkább a fürdőzés jegyében töltöttük, hogy az unalom ne vájjon túl mély barázdákat az emlékezetbe, mert vendéglátinkat egy rossz szó se illetheti, mert kedvesek voltak és barátságosak az összes, akik tényleg a kényeztettek minket, de nem volt meg bennük az a magyar vircsaft vagyis mulatós hangulat, amivel igazán üneppelni lehet egy ilyen nagyszerű ünnepet, mint a ligo, csak ültek körben körben és hablaty nyelvükön szórakoztatták egymást, a lehető legtovább húzva a pakolás és az indulás kezdetét. Tehát ennyi volt ligo fesztiválja, térjen mindenki nyugovóra mára, mi is ezt tettük rigában, másnap pedig indultunk az észtek fővérosába.           

tovabbi kepek

http://picasaweb.google.com/fraags

http://picasaweb.google.com/diana.kula

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.