Helsingford, az autó pálya hája
2009.07.06. 20:53
Helsingford, az autó pálya hája
részegen reszkető finn részletek
Volt már olyan, hogy egyszer találkoztam egy olyan emberrel aki hallatott egy olyan emberről, aki a mindentudás internetén olvasott egy hajóról, ami akkora, mint a lánchíd, na most a mi utunk úgy hozta, hogy nem csak két szép bocibarna szememmel láthattam ilyet, hanem a szép két fokhagyma fenekemet is felrakhattam reá, igaz, hogy hogyan engedhettek fel minket erre a csodára csak a bankszámlakivonatom ellenőrzésekor derült sarki fény, mert ezek a kapzsi kurafiak képesek voltak a bőrőm alól is kihúzni utolsó garasaimat, na jó ez így nem teljesen fedi a valóságot, csak példaképpen említém, hogy érzékeltessem, hogy nem volt olcsó mulatság Tallinból Helsinkibe jutni, de ez is sikerült mint minden a szerelmes Isten jó kegyéből édes tesókám, ahogy mifelénk a battai kiskocsmában nyomják a vakert a helyi sápadtnak kicsit sem mondható arcok.
Annyi sok minden robban eszembe, ha erre a hajó útra kell vissza emlékeznem, hogy nem is tudom melyiket ragadjam meg, a szélkakas minden írányába repülő emlék és benyomás darabkák közül, hogy történetemet elkezdjem és szép láncba fölfűzzem rá a többi emlék és benyomás darabkákat, amik a szélkakas minden írányában repülnek szét, így hagyatkozok a véletlenre és a legelsőnek a klaviatúrára fröccsenő részeket rendezem olvasható formába és majd a meglátás módjával kiderül mi lesz, mert mindig ez van, ha sok idő elteltével kell visszaemlékezni a történtekre, hisz ilyenkor az idő már rég megrészegítette a fülembe duruzsoló hangok adóját és így az már a kevesek által érthetőbb nagyon ősi broáf nyelven beszél, de ennek ellenére igérem, hogy legjobb tudomásom szerint megpróbálok érthetően fogalmazni, hátha megy és hátha sikerül, de ha nem megy és esetleg netán netán nem sikerül, majd Dr Kartón, ha egyszer kedve úgy tartja leírja mégegyszer valami emberibb nyelven. Egyetlen árva szóban rejlő egyezer gondolat ide vagy oda, nem egy kis gondola volt mi átvitt minket azon a szoroson, hol egykoron az szovjet vörös csillagot viselő motorosszánok a különlegesen kiképzett alakulataikat szállították, hogy a büszkén harcoló finn testvérek ellenállását megtörjék, hanem mint föntebb már említettem legalább láncíd méreteket öltött nyolc-tíz emeletével és számtalan butikjával és parfüm boltjával, meg éttermével és fedélzetével és komp részével, hol autók melett igen nagy, hat tengelyes, úgynevezett nyerges kamionokat is szállított, meg buszokat is, mert bizony ekkora nagy volt a szembe egyszerre bele nem férő és nem gondola méretű, és dudált egyet és dudált kettőt, mint a télihadjárat nehéz lövegeit visszhangozta a parti sziklafal és morogva kitolatott a kikötőböl, hogy kétórás útját megkezdve minket elszállítson és minden rendben menjen és, hogy rájöjjünk, hogy ha nincs vihar meg semmi más fennakadás akkor az utazásnak ezen formája, amit ekkora nagy hajókkal végeznek és csak százashuszas minutumig tart nem is rejt magában olyan nagy és különleges élményt és élvezetett, mint azt elsőnek gondolná az utazó csak pont akkorát, hogy az is ki legyen próbálva és ezt is megéltük, de szerelemre nem lobbant semmilyen virágot az embernek azon legelőin, hol érzelmeinek virágai nyiladoznak, hogy vissza vággyon a tattra, hogy mégegyszer átélje a hullámok okozta himbálódzást és a kijáratnál való tülekedést, e helyett embertelen mennyiségű turistát rejt magába, nagy büszkén akik a világ minden tájáról érkeznek, még rajtunk kívüli magyarokat is, meg négerektől elkezdve, arabfejkendősőkőn át ferdére húzott szemű öltönyös üzletembereket is, de legfőképpen finneket akik jó módukban és utánozhatatlan alkohol szeretetükban kocsmának használják tallin egész városát, meg magát a hajóutat is, mert itt úgymennek a dolgok, hogy délutáni beszélgetős sörözés néven veszenek egy retúrt az észtek ipariszesz tanyájára (ez nem igaz, tallin nem az alkoholidok fővárosa még az utcán inni is alig szabad, és riga sokkal olcsóbb és sokkal oroszosan iparibb spirituszt forgalmaz, de ezt a finnek nem tudják, meg az amúgy is messze van tehát finn szemszögből nézve előbbi állításom mégis igaz, hát nem szép az ellentétek szimfóniája) és odafelé lévő két órában alapozás képpen megpróbálják a hajón leledző összes lónyálat magukba önteni és ez most nem vicc ami következik, mert a dolgok olyanok itt ezt a két szép boci szememmel látattam, hogy fejenként azaza perkoponya legalább hat rekeszt sört és ugyanennyi rekesz töményet vásárolnak maguknak a legközelebbi bótban, és haza felé megprópálják ezt is elpusztítani, és ez igaz és ez így való vagy ne legyen a nevem szabó, mert ettől sárgás és sós a tenger, mert a sok ital miatt mind a vízbe hugyálnak a finnek akik a hajót és tallinn egész városát kocsmának használják és ettől nem lobban szerelemre érzelmeink rózsafája, mert a részeg finnek ocsmány harsogása és hangoskodása mindent elront, és most második hullámban érkeznek a klaviatúrára benyomás foszlányok, mert a finn hangoskodás és a finn hang, a finn nyelv olyan mint a kalápács ütés az agynak, mint ha samukalapáccsal vernék az eszedet, aminek hatására a hahota nem akarna megszakadni, mert beszarsz és behugyozol, mint az arcok a kazincbarcikai kocsmában mondták volt, mikor megverésemet ecsetelték, amiből különben nem lett semmi, de ez csak röpke kitérő nem ez a lényeg, hanem hogy a finn lények úgy beszélnek mintha gumilabda pattogna a szájukban, a fiukéba nagyobb és pattogósabb, a lányokéba puhább kevésbé pattogósabb labda, ami az elején csak a nyelvüket akasztja, de a hetedik kilencedik szó után végeszakadatlan pattoggásba kezd és csak hánnya ki magából az elválaszthatatlan szavakat, mik kilométer hosszúak, és a dupla ö-ket meg a dupla ä-tokat meg az eö-ket meg ia-kat meg a dupla e-ket meg az ey-okat és tartalmazzák az ősszes szláv nyelvből hiányzó egyedüli hangzókat, mert a finnek voltak akik bosszúból, hogy ilyen istenháta megetti világsegglyuka helyen kell élniük a szlávoktól elopták a magánhangzókat, hogy ők sokkal frekventáltabb helyen élhetnek az ezersebből vérző, de csak is szerethető öregkontinensen, honnan mink is származunk szép szál magyar hazafiak, kik kivételesen büszkék ékesen, mint a debrteceni nagyharang, csengő nyelvünkre, ami minden tudományos tévhit és aberált nyelvész elemzés ellenére kijelenthetem nem nyelvrokon a finnekével, mert amióta a világ ezen a kacsalábán forog, azóta még egyetlen egy siket ember se hallott ilyen badar beszédet, hogy ez a japános, ugrándozós nyelv ami úgy hangzik, mint ha orángutánok olvasnák visszafelé a Macskák dalszövegét, Arany mívelt nyelvéhez hasonlatos lenne, mert az ittfolytatott kutatómunkánk megállapította, hogy csak és kizárolag öt szó hasonlatos a két nyelvben amelyik közül az egyik a rántotta, a másik meg az ikea, és a kéz, víz, köszönöm de ezek csak nagyon gyanúsan, tehát most teljes felelősségemben kijelentem, hogy Mustangúr a moho nyelve nem hasonlatos ám a finnekéhez, főleg akkortájt nem és példaképpen akkor nem, ha a híres broáf az aki diktálja a szavakat, tehát ezek lennének azok mik első és második bliccentésre a billentyűzeten kiolvasásra találtattak és hírtelen meg is akadtam, de nem a kezem, mert az örökké mozog, hanem a levegőben repülő emlék foszlányok, a hajóútról, de talán nem maradt ki semmi, ami a fedélzeten történt, ezért haladhatunk tovább a megérkezésre, egyet mondhatok, nem volt mindennapi, mert ahogy a dr karton szokta volt mesélni, a helsinkibe való megérkezést, számunkra az volt a meglepőbb, hogy és már tudom is hogy mi akart kimaradni, mert azt akartam írni ami még a belvárosba való megérkezés előtt de a hajóút után következett és a részeg finnekhez tartozik, hogy vendégszeretetből, mint azt késöbb is tapasztaltuk, jelesre vizsgázva már a kikötőben a város felé dölöngélő fiatalok, felajánlották segítségüket, hogy tizenegy megfáradt utazón segítsenek esetleg bármiben amiben kell, de két apró bibi csúszott jóakaratuk útjába, hogy volt már kontaktunk itt, kiben bizakodásunk magas szinten leledzett és az ő véralkohol szintjük a figyelmüket ide oda cikázta, így a legelső sarkon nálunk érdekesebbet találtattak, ők a részeg finn fiatalok kik segítségüket felajánlanák, és itt térhetek vissza elkezdett gondolatomhoz, amit dr k is emleget, csak hogy ne legyen olyan sokszor már a neve leírva, emlegeti tehát, hogy és már én is utaltam rá előző irásokban bevezetőül, hogy a város fele esténként tudatlanra issza magát a bevándorlósabb fele pedig míg a másik másnaposan munkába botorkál kitakarítja az egészet, mert az a nemvárt látvány fogadott itt minket, hogy a legkeletibb berlini balkán hangulatot két vagy három körrel simán lehagyva, tizenhat évestől ötvenötig mindenkiből árad az alkoholgőz, de oly formában hogy a leheletétől a részegség mutatónk a szalonspicc fokozatra ugrik, és négykézláb botorkálnak haza fele vagy ha már a sétálás ezen módja se megy, összehugyozva alszanak valahol az utcán a hordákban járó feketék könnyű prédájaként, mert ez volt az a meglepő látvány, ami fogadott minket és ez volt az amit nem tudtunk mire vélni, hova rakni, mert ilyet még nem sok helyen pipáltunk, csak a legelborultabb szigeti hajnalon, mikor az emberek négykézlábra zombulva mennek át a margit-hídon és ahogy később ki is derült itt se volt más nagyon a szituáció, mert éppen akkor érkeztük meg, mikor az itteni három hetes nyár, ami különben minden fényét ránk mosolyogta - mert itt volt ám a három hetes utazásban a legszebb időnk és itt tudtunk a legtöbbet barnulni - legnagyobb heavy metal zenei fesztiválja és ezért volt mindenki részeg, de szerintem a legtöbb ellentmondó helyi hivatkozás ellenére egy átlagos hétvégén is hasonlatos a látvány mert a részeség itt úgy terjed mint az amerikai filmekben járvány, amikor valami a levegőbe kerül vagy egy nagyon gonosz tudós megfertőzi a város ivóvíz ellátó rendszerét, annak elenére, hogy a finn alkolt aranyárban mérik, mert itt inni nem szégyen, hanem hazafias kötelesség, amit az iskolapadban vernek az tinédzserekbe, ezért alakulhatott úgy, hogy ebben az országban hol álmaikban se gondoltuk volna (igaz Tallinban még felszerelkeztünk komoly mennyiségnek nem nevezhető hat sörrel per kopf és egy hétdecis jäger utánzattal, csakis a legroszabb eshetőségekere gondolva ) sikerült kétszeris megadott módon a fejünk tetejére álnunk, hogy ezen a virágnyelven fejezzem ki magam, erről lentebb már láthattatok egy izelítő videót, ami az ezredik hippipontunk körülményeit mutatja be, de majd arra is rátérek csak mindent a mega idejében, mert előre rohanni most nem lenne jó döntés, az érzéseim azt sugallják, mert akkor minden száll mi a történeteket tartalmazza összevissza gabajodna, szó szót követve tehát kettes volt azon alkalmaink száma mikor az illuminált állapotban dícsértük nyugtával a napot, egyszer Helsinkiben ott tartozkodásunk második és egyben utolsó estéjén és másodjára pedig háromnapra rá, a mikulás látogatás előtti éjszakán, de mondom hiába rohannak most gondolataim, inkább tövig taposom a gyeplőt, hogy a sorba fűzés szép mintát mutasson, mit olvasni lehet, ezért jönnek azok a karakterek amik azt muatják, hogy a bebaszásunk elötti este csak egy laza városnézést ejtettünk meg, miután már kénytelenek voltunk négy eurós buszjegyet váltani, hogy szállásunkra jussunk és a várt finom falatok amikkel számoltunk nem várt a csaj akinál megszáltunk és magyar barátja volt budapestről és ez volt az a tény ami felébreszetette benünk a vágyakozást, hogy akkor ezen kapcsolat biztos finom étkek készítésére ösztönzi őt, hogy avval vendégeljen meg minket, de ez elmaradt és úgy is vettünk már buszjegyet ami vissza felé is jó volt a centerbe szóval ezt kihasználva egy laza sétát tettünk, mini méretű sörtartalékunkból kettőt-kettőt elfogyasztva vacsoraképpen, hogy hátha a részegség hoz valami vicceset az utunkba, de a részegség nem illuminum, nem bennünk vívott csatát józaniummal, így az unalmáról méltán híres Helsinki látnivalója helyett, csak a részegeken röhögcséltünk, meg a kilométer hosszú és kiejthetettlen elnevezésű utcákon, miket sok emberrel egyetemben mink is róttunk szaporán, mert vissza a szállásra is gyalog szerrel mentünk mert az ajándék kává nem egy duracell elem volt a seggünkben csak két órára volt képes mozgatásba hozni végtagjainkat, ennek ellenére talátunk Dr Papundeklinek (Kartotéknak, Cartoonnak) egy félighasznált kalapot és az igazi mulatást másnapra hagytuk, arra a másnapra amikor a helyi strandon a felettébb kellemes hőmérsékletű tengerben fürdőztünk, mert nemmindegyik tengerparti városban van ám folyó, és a balti-tenger partán egységesen található, mindig a közeli tűzépről nagy dömperekkel idehordott kétszerrostált homokban megmutattuk, hogyan kell röplabdázni, csak az volt a bökkenő, hogy a polgármester itt szerintem nagy strand volleyball vagy finn nyelven häynukoontilää rajongó lehetett, mert a számos ingyen tengerparti pályát számos és mínőségben az egeketverő labdával látta el, így a helyieknek nem kellett a mi oktatásunk, mert ebben a sportban magasabb szinten álltak nálunk a pályáknak, labdáknak és a rengeteg unalmas óráik gyakorlásának hála, tehát inkább tovább is álltunk, kaja után nézni, hogy éhen ne vesszünk, mert ez volt legkoplalósabb városunk, de inkább a pihentológiai bizottság 2009 juni hó 8.-ai határozata értelmében a sörkészletek megcsapolására adtuk a fejünket, mondván hogy részegen mindig történik valami vicces említeni való, vagy ha nem akkor legalább ingyen sör akad még valahonnan, ami mindig jó, így adódott, hogy igaz az elején mértékkel lassan kezdve csapoltattuk söreinket, eljutottunk egy helyi ingyenes vájosmajori fesztiválra, hol megbizonyosodhattunk róla, hogy ebbe az időzónába még nem nagyon jutott el jamaica szele és a reggae zenét nokitelefonos csengőhangokból tanulják a helyi figurák, kik két hét napfénytől megbolondulnak, ennek következtében inkább a társaságra koncentráltunk, pedig az elején nem nagyon akaródzott szállásadónk baráti társasága tetszeni, mert közéjük tartozott egy hatalmas ork, aki épp akkor bújt elő földalatti bányájából és az ott található mákot, vagy általunk csak finn kokainnak nevezetett tubákot, amit a skanidináv országokban úgy esznek, mint kacsa a nokedlit, vagy is nem eszik, csak az ínyukre kenik, hogy nikotinéhségüket és lelki nyomorukat enyhítsék vele, (mert itt tartozkodásunk alatt, nem sokan akartak rácáfolni a messze híres finn érfelvágós hangulatra), e nagy csúnya orktól féltünk, de a nagyon gagyi zene még is inkább hozzájuk kergetett, hogy jobb híján mink is kipróbáljuk ezt a helyi nevezetességet a mindreigentmondás és a semmitviszautasítás és a minden kipróbálás kilencvenkilnecfejű dzsinjének adózva evvel egy tiszeletkört, amit mint megtudtuk a jégkorong játékosok körében nagyon menő, mert extra energiákat pumpál az agyba, amit igen hamar körübelül tíz perc elteltével meg is éreztünk már, így a helyi péterfybori koncerten, ami itt mariska egész jó hangulatban üldögéltük végig és tervezgettük az aznap estét, mert kitudódott, hogy az ork tud egy helyet, hol két euróért mérik a sört az átlagos négy helyett, és igaz hogy csak bűnözők és utcasarki ringyók járnak oda, de mink mindezekkel dacolva ki is próbáltuk a helyet, de előtte a maradék két-két sörünket a legjobb tini éveinket megszégyenítően húztuk le próbára, hogy mihamarább a fejünkbe szálljon és már ne is érdekeljen minket, hogy a valóságban 2.80 ért osztogatják ezt az árpanedűt, de hogyne érdekelt volna minket, mivel annyi pénzünk nem volt nálunk, de a finn college kisegített minket igez nem pénzel, hanem némi felvílágosítással, hogy itt olyan az ivó kultúra, hogy az utolsó után talponálló helyen, ami persze itt nemlétezik, is lehet kártyával fizetni, legnagyobb örömünkre vagy bánatunkra nem tudom, mert ez nagyon veszélyes, ha részeg az ember, mert nagyon meggondolatlan is tud lenni ebben az állapotban, így kártyával fizettük a köbányai mínőségű, négydecis, italt amin kénytelenek voltunk egy órát is kotlani, mire az ork észbe kapott vagy elég részeg lett ahhoz, hogy meghívjon minket a helybéliek nagy kendvencére, a longdrinknek nevezett grépfruitos vodkás nyálra amit jéggel és bazsalikommal szolgálnak föl és magyar módra ezt is húzóra ittuk, hogy vereje az agyunkat és megboruljunk tőle, ezek után már a történetek részletezése valahogy bonyolultá lett, de voltunk egy vagy két kocsmában még nem tudom miért vagy a társaságnak nem tetszett az egyik vagy bezárt a másik, már nemtudom mi okból egy olyan pubb mólójához kötöttük ki szomjazó hajónkat, hol koedukált szauna is volt és a sörnek gúnyolt löttyöt már három és fél kőkemény euróért mérték, és számlánk ami a bankban volt ezt még engedte, de hogy örült volna neki azt nem mondhatnám, de a szerencse úgy adódott, hogy minden sikerüljön, hogy elég volt egyet venni belőle fejenkét, mert az örök mohó Mustang úrnak jutott így is a egész mert barátját és örök utazótársát, kit már vagy ezerszer emlegettem ebben az írásban és nevét már nincs kedvem mégegyszer leírni, de szerinem mindneki tudja melyik dr van szó, tehát barátom egy férfiadagnyi, mert eddig csak gyerek adag tubákot kostóltuk, sikeresen hazavágta magát egy jó félórára, mikor fölállni is alig tudott, de erről majd lesz nagysikerű videó, ha egyszer lesz rá módunk és időnk és az örökös városnézés és utazás hagy nekünk valamennyit erre a foglalatoskodásrar is, mert evvel az idővel, mit erre szánhatunk, sajnos nincs bőséges, de majd otthon, mikor fájó szívvel nézzük vissza a történteket, majd unalmunkban megvágunk mindent, tahát a videó majd beszél róla, hogyan nézett ki dr Cartóón, aki mint egy zsák répa borult az asztalra és jómagamra hárult a nemes feladat, hogy a sörét megigyam és a társaság már igen nagyhangú és jó kedvű tagjaival tartsam a kapcsolatot, ezért pikkpak rendbe szedtem eddig titkolt angoltudásomat és még finnül is megtanultam a legkisebb nyelvrokonság ellenére igen könnyen és leszerveztem, hogy amint barátunk lábra állítható állapotba kerül elindulunk egy bárba, hol az emberek avval ütik az időt, hogy részegen és hamisan, artiukálatlanul próbáljanak meg valami éneklés félét produkálni az elöttük lévő tévén futó szöveg és a hangszóróból üvöltő zene és sorukra várakozó önkéntes segédénekesek segítségével, más szóval mondva egy kareoki bárba szerveztem le az éjszaka következő lépését, hova nagyonis értékes és szépenpengő hippipontokat érő ingyen taxival jutottunk el, az orkkal jóban lenni megérte, mert egyedül neki volt pénze csak sajnos a zsebe körül rajtunk kívül még ott sündörgött vagy öt lány, a szállásadónk és néki csóró tanuló barátnői, akik nem hagytak minket a lehúzást mesterségében érvényesülnünk, de nem baj így is sikerült már nehezen megtalálnunk az ágyunk és a haza felé sétá alkalmával eléggé rosszalkodni és sorra óvatlanul lekötetlenül ott hagyott biciklikkel randalíroznunk, a sikeres éneklések után, mert hát az is volt hippi pontokért szépen karaoki éneklés csak sajnos nagyon túlságosan is sokat kellet várni, így az igen drága sör vételére kényszerültünk, meg arra, hogy illetlenül az otthagyott sörök elvételével tartsuk fönnt magunkban a vágyat a mikrofon iránt és hogy, finn nyelven énekeljünk vagy kétszáz ember előtt, ami sikerült is hiába szóltak ránk, hogy más sörét elvenni nem illendő mert itt hamar bunyóba keveredik az ember ilyen dolgokért, na de a tűz, az lelkünkben égő alkohol tüze még kitartott a sorra kerülésünkig és újbóli nagysikerű videó bizonyítja majd bátorságunkat, hogy kétszáz ember előtt énekeltünk finn nyelven, vagy is csak azok, akik jó sort néztek és nem a svédet énekelték, mert ebben az országban a nagyszámú svéd kisebbség és a többszáz éves svéd uralom hatására, minden két nyelven finnül és svédül van feliratozva, így mindenki derült és kacagott és haza felé szép dicséretet kaptunk amikor épp egy alvó fiatalembert abuzáltunk a kapualjban, hogy mily szépen és szívhezszólóan énekeltünk a bárban, mert az ének után már csak várakozás és haza felétartás volt, de itt most abba kell hagyni mint mindig, mert vár ránk stockholm, hogy meghódítsuk őt és tengerét tehát majd máskor folytatom, már nincs sok helsinkiből, mert másnap el is indultunk északra.
Trackback address for this post::
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
syurkebarat 2009.07.14. 23:30:55
Hajnal Pappa 2009.07.17. 16:06:33
HajnalÁdi