Meglepően hamar sikerült Tallinba jutnunk, hatalmas meglepetésünkre, eddigi lekönnyebb utunk volt, röpke két és fél óra stoppolás után, nekünk már mint a tapasztalt utazóknak, az ilyesmi meg se kottyan, hisz az első óra csak bemelegítés, a többi pedig pikk-pakk eltelik, felvett egy cseh rendszámú litván soförrel rendelkező égetett urániumot szállító furgon, aki egy észt angoltanár karjaiba repített minket. Mert egy ilyesfajta nőszemély várt minket, ebben a kikötővárosban, ennek a fajnak is a legjellegzetesebb példánya, aki mérhetetlenül affektálva, mindent százszor elmagyarázva és a legcsekélyebb dolgokat is túltárgyalva látott el minket jó tanácsokkal,  a találkozás után mikor fogadott minket felújítás alatt lévő házában ahol őt idézve sajnos csak szarni tudunk, fürödni nem, mert fürdőszoba még nincs kész. A kamionos ki csak litván törpnyelven beszélt az autópálya bevezetőszakaszán rakott ki minket, egy olyan budaörs hangulatú helyen, ahonnan megejthettük a legyorsabb stoppunkat, mert alig öt perc alatt felvett minket az első nő, aki bevitt minket a városba, vagy is annak is olyan erzsébet atmoszférájú tájékára, hát mit lehet tenni ez egy ilyen nap volt ahol sok rekord megdőlt. Kétóra hátizsák tolás után, már a belváros közepén, egy mini deáktéren élveztük a meleg sört, amit a vártnál drágábban dobtak utánunk kemény kétszázhúsz forintért. Elnézést a zavaros élmény felidézekért, de ez már ha minden igaz egy hete történt, ami nagyon nagy idő, és képzeletemet egyre csak az északisarkör melege vonzza, minek finom lágy hantjait, már itt érzek a valagam alatt, mert a dolgok most úgy látszanak állni, hogy mire ezt a bejegyzést befejezem, mi már ott leszünk, mert az autó meg van és ha ti ezt olvassátok, akkor már az azt jeleni, hogy már az ottani szállásadónkkal, már vissza is jöttünk a strandról, mert a megbeszéltek szerint ott találkozunk vele, holnap pedig irány a mikulás, hogy szakáll tépés probája után a jővő évi karácsonyi kívánságainkat benyújsuk nála. Eszerint most akkor a Balti-tenger gyöngyszeméről, tallinról essen pár szó, meg arról az esetről, ami a legmelegebbnek mondtható a túránk során, amikor az utunkat kereszte négy osztrák homokozsó készítő.

Mi és szakértőink, nem csak Budapest örök etalonjához hasonlítgatjuk már a  városokat, hanem az eddig tapasztaltakhoz is próbáljuk mérni az új élményeket, de minden furfangunkat és okoskodásunkat egybevetne, külső szemlélőként egy két nap alatt nagyon nehéz megítélni, hogy melyik város milyen gazdag, hogy élnek ott az emberek, mert hiába fürkésszük az emberek ruházatát, a házak állapotát, az autók minőségét a helyi pénzek erősségét és a legolcsóbb sörök árát, valahogy ezek nem akarnak rendszerré állni, és egyezni a külömböző forrásokkal amikből utunk során merítkezünk, ezért álljon most itt NagyDoktor örök ríspektet megérő egy kicsit moderált vendégelőadása a baltiállamok egy érdekes megközelítéséről.

„lett-litván kutatás: az 1970-es években a litván férfiak szív-érrendszeri halálozási mutatói egyenlőek voltak a lettekével, ma a középkorú litván férfiak szív-érrendszeri halálozása négyszer magasabb a észtekénél. A vilniusi férfiak depressziósabbak, állandóan túlfeszített állapotban élnek, nyugalmi kortizol szintjük magasabb, viszont stressz helyzetekre kevésbé reagáltak kortizol-szint emelkedéssel, mint a lengyel férfiak.”

Tallinban, mint mondtam egy nem kicsit túlbuzgó és elég ügyetlen angoltanárnál szálltunk meg, akit egy pillanatra se akarok bántani, mert mielött elment a nagyszüleit istápolni vidékre egy jópár kocsma és partyhely címmel, egy lakácskulcsal és egy igen komolyan hangzó igérrettel, hogy másnap grillezni visz minket a nagynénje nyaralójába hagyott ott minket, megérkezésünk estéjén, hogy tizenegyed magunk fedezzük föl a város szépségeit. Az öröm és a megelégedés bennünk örömtáncot lejtett, mert ez a nap tényleg a legkönyebbnek ígérkezett, amikor mint mindig, minden sikerül, és hamar a papa által fizetett kétmillós konyhában kezdtünk főzésnek, ami inkább nézett ki házkutatásnak, mint gasztrónómiai interakciónak, mivel a konyha hatalmas, szép bükkfa polcai és szekrényei túl sok kaját és fogyaszthatót nem taralmaztak és a hűtőszekrény is csak penészes majonézt rejtett magában, így maradtunk a jólbevált chilis, churrys hajdinánál, amit a hobbitoktól tanultan egy szelet teavajjal bolondítottunk az egekig. Vacsora után és miután droid mód csapatunk hatalmas munkáját két laptopon hat óra alatt (már nem tudom, hogy melyik cikkek és melyik képek kerültek fel a netre) elvégezte, nagyiramba keztünk alkoholpontjainkat feltúrbózni, hogy a nagynak igért, de annál langyabb partytimet megkezdhessük, de mivel fél kettőt ütött az óra amikor egy búvár szamüveggel és egy idétlen gomba sapkával elindultunk meghóditani az észtek búval és tengeri széllel bélelt székelővárosát, már nyitott discót nemtaláltunk csak éppen zárni készülőt és olyat, honnan sírva ríva örjöngve rohant ki az emberek, könnyeiket ontva eszeveszett mód kiáltozva Michel Jackson died, died!!!!! Ezen felbuzdulva és bánatukat mélyen átérezve lekünkre a mi Jimmy-ink kakassal való afférja után egy újabb csomót kötve, nyakunkba vettük még varsóban beszerzett zsubrovka vodkánkat, ami bölény pisis fűből készítenek a hőnszeretett lengyel testvérek és garázdálkodásra adtuk a a fejünket. Köszönhetőn a kései órának és a világon fénysebességgel terjedő szomorú hírnek az belváros ezernégyszáz éves utcái üresen vártak ránk, hogy felfedezve őket, összes gyermekkori aberrációnkat, mint példának okáért az autó tetején bukfencezést és a padról bozótba ugrást kiélhessük és lányokkal zsúfolásig teli diszkó elmulasztása ellenére az egyik legélvezetesebb és legolcsóbb városnézést tegyük meg. Másnap mikor az első balti-tengeri fürdőzésünkre igyekeztünk, volt alkamunk megtapasztalni, hogyan néz ki ugyan ez a belváros nappal, hát mondhatni borzalmasabb, mint a vár vagy a váci utca a főszezonban, mert ennyi ipari méretekben idehordott túristát és ennyi bohócnak öltözött diákmunkást, ki minél több vackot dobált utánuk zsíros fityulájukért, még nem hordott hátán a föld, tehát hamar tovább álltunk és ismét mélységes hálával boroltunk le a szerencse oltára előtt, hogy volt alkalmunk előző este a magávalragadó itteni hangulatból valamennyit megkaparintani és a rengeteg turistával nem kellett érte birokra kelni.

A tengerpart a közeli tüzépről hozott kétszerrostált homokkal van feltöltve és a közeli kikötő olajos mocskával van szivárványszínüre festve, de ennek ellenére tömve van helyi naplopókkal akik úgy vágynak a napfényre mint Gyúrcsán úr a végkielégitésére, a város különben nagybánatunkra nem tartalmazott folyót, itt ez az albán jellegű tengerpart a menő, így prágai Morva, a berlini Spree, a varsói Vistula, a vilniusi Vilnia, a rigai Daugava után nem volt más választásunk ebben a sós lötyibe kellett megmártóznunk. A víz különben hideg volt és nem is annyira sós mint számítottunk és legalább annyit kellet befelé sétálnunk, mint kilencvenkettőben a háromhónapos aszály után zánkánál a balatonban, nem is töltöttünk sok időt benne, csak egy kötelesség szerinti gyors látogatást és inkább a parton süttettünk a hasunkat, hogy mikorra haztérünk régi formáknak megfelelő barnaságban víríthassunk a zöldpardonban.

Hiperaktív tanárnőnk, aki tizenhat évesen szerezte jogosítványát, ráadásul amerikában, elég hamar két utcára lakásától már nem tudta merre kell egy áltata  hippitanyának nevezett nevezett helyre eljutni, ahol szerinte hatalmas arc osztrák srácok csatlakoztak hozzánk, de Konc Zsolti, aki már többször bizonyította navigácíós képességeinek emberfeletti mivoltát, hamar megforgatva ujja körül a térképet, mint a Steve McQueen annak idején hatlövetűjét és miközben épp átgurultunk egy piros lámpán, gyorsan útbaigazította saját bevallása szerint nem túljó vezető de jó reflexekkel rendelekező söfőrünket, ennek ellenére még mindig elég nehezen találtuk meg, mert az okos tanítónéni a nyolcvankettes házszámot a nyolcvanegyes és a nyolcvankettes között kereste és nem páros oldalon.  De ezen nehézségeken túllépve érdeklődve léptünk be a hippitanya kapuján, ami az eddigiekhez képest a leglepukkantab volt és a legérdekesebb, hisz ez mozival és kiállító teremmel is rendelkezett, ráadásul találkoztunk egy leánnyal, aki magyart tanult az egyetemen, így utazásunk során előszőr beszélhettünk valakivel annyira szeretett és örök etalon nyelvünkön, amihez képest a többi nyelv manókéhoz és hobbitokéhoz volt hasonlítható. A srácok már messziről gyanúsak voltak, hogy valami más lengi körbe őket és ezen gyanúnk csak erősődött, a mikor kézfogás helyett egy döglött halat nyújtottak, ami a kézfejük lehetett egykoron, itt már nagyon féltünk, hogy mi lesz evvel az estével, négy köcsög és egy feletébb buta nő társaságában valahol az észt vidéki házikóban, egyben biztosak voltunk, hogy számunkra a szauna már kilőve, mert nincs az a hétszentség, hogy ezekkel a nagyon gyanús egyénekkel meztelenül kerüljünk egy túlfűtött helységbe. Boltba is kellett mennünk a party előtt, hol hatalmas dilemmába kerültünk, mert nekünk nem volt pénzünk, de nagyon beakartunk rúgni, a csaj meg valahogy a pasikra akart hárítani minden költséget, így hát valahogy úgy kellett ügyeskednünk, hogy kevés sör vételével, valahogy a ragyik söréből berúgva, jó magyar szokás szerint a kaját is ingyen megúszva túlélni az estét, tervünk irányvonala az volt, hogy kifigyeltük, hogy a sógorok, milyen sört vesznek és mi is abból választottunk, igaz tized annyit, hogy ne legyen feltűnő hogy kinek a sörét isszuk és a hetero barátkozás minden szabályát betartva megpróbálunk azért valamennyire közelebb kerülni a búzacsírákhoz, hátha maguktól is megkinálnak a vodkából amit vettek. A boltból legelsőnek távoztunk és tizenegy igen szavazat mellett megállapodtunk, hogy ha csak szóba hozzák fizetünk is valamit a közösbe. Az este közeledtévvel gyanúnk egyre bebizonyosodni látszott, hogy a srácok a fasz másik oldalán szeretnek lenni mint mink, mert olyan aranyosan, mondhatni már szeretni valóan csapkodták lányos mozdulatokkal a szunyogokat egymás válán és olyanérzékenyen fújták egymás lábszárára az off-ot, hogy gyomrunk egy pillantra majdnem kifordult magából és az esti kajára se tudtunk gondolni, de az esti jéghideg észt tengerben való fürdés azért meghozta az étvágyat és végül még is csak háromszor álltunk sorba a grill melett, hol a legnagyobb észt tehetségnak mondott fiatal színész forgatta a kolbászokat, és ez komoly hippipontot is kaptunk, mert Kaljujärv Rasmus barátunk komoly 26 ezer google találattal kenterbeveri ami édes-savanyú Hujbert Ferencünket is, tehát lehet büszkének lenni ránk, mert nem akárki sütötte nekünk a vacsorát. Az este felemásan sikerült eléggé, mert annyira berúgni nem tudtunk sajnos mert a legzsugoribb piaci kofánál is irigyebbek voltak a rattyerok így hiába lestük a sert, kevés csurrant cseppent nekünk belőle, de a gyanú reggel teljesen beigazolódott amit az alábbi videó is jól mutat:

Salátabuli from hernyok on Vimeo.

Tallin körülbelül ennyi volt számunkra és észtország is, mert másnap még egy vonat jeggyel lehúzva éppen a benelux álamokba utazó színész kollegát, megtekintettük a helyi lengyelpiacot ami itt russian piacnak neveznek és helyi sajátossága, hogy usanka melett gumicsizmából készült félcipőt és sírkövet is lehet kapni ott, szörnyülködtünk, még egy sort a turista sűrítette belvároson és cuccunkat összekapva, gyorsan hajóra szálltunk, hogy mihamarább egy újabb országot satírozzunk be a térképen, hol már jártunk. Érdekesség még, hogy a litván hobbit nyelv kellemes volt a fülnek, a lett az érdekes de semmi különös nem volt benne, az észttől leesett az állunk és azt hittük megtaláltuk a legérdekesebett, de amikor meghallotuk a finn makokást leesve a székről könnyünket törölgetve percekig hasat fogva kiszakadt belőlünk a nevetés és még most is mikor már egy hete ebben az országban vagyunk, meghallunk egy érdekesebb szót nevetni támad kedvünk, de erről majd később a finn beszámolóban részletes elemzést nyújtunk. most ennyi mert indulunk felkeresni a sarkört a világnyakát átölelni.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.