Meglátogatni a polákok fővárosát, Varsót, a Baltikum kőszívű Dunaújvárosát, a beton és vas Mekkáját talán eddigi lezseniálisabb húzásunknak könyvelhetjük el. A város lüktetésében érezzük a verejtékező munkások keze nyomát, ahogy a dicső szocialista dolgozók serénykednek, négy lapát sóder egy cement, beolvasztott tankmaradványokból készül a födém, nem marad fedél nélkül egyetlen árva Pavel sem, a náci kurva anyjukat a komunistáknak. Itt minden beszélő történelem és miről másról beszélne mint, hogy vér veriték csonthalom. De varsoMi sem tudtunk egykönnyen felvenni a ritmust, igyhát igénybettük az időutazó turista legfőbb fegyverhordozóját és segítőtársát egy jó üveg kőbányait. Amihez külön extrém sport jár, mert lehet vele menekülni a lesekedő policaj rendek elől akik égről földröl vizről támadhatnak, úgyhogy igazi rutinos alkoholcsempész legyen a talpán aki túljár az eszükön. Eddig sikerült.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.