Jokka aki pontosan huszonkét perccel azután vett fel minket autójába, miután kiszálltunk a csodás fenyőfákkal szegélyezett tájba rejtett  képzeletszüllte szálláshelyünk mellett, abból az autóból, ami részese volt a tapasztalásnak, ami a nálunk fiatalabb sofőr vicce volt, és elvitt minket az eddigi leglehetetlenebb nevű városba, amit valaha stopos írt ki táblára és amit minden velünk találkozott ember máskét ejtett, annak ellenére, hogy a finnek arra annyira büszkék, hogy nyelvük egyszerűsége abban rejlik, hogy mindent úgy ejtenek amint írnak, vagy is: Jyväskylä.    Vagy is Íveszkulába vitt minket ez a Jokka nevezetű furcsa szerezet, aki egy szerencsétlen hohohorgász alakjába bújt, kinek legnagyobb balesete az volt életében hogy e bolygóra megszületni kényszerült, de ennek a gyermekori traumájának megoldáskeresésébe most nem mennék bele, mert nem akarom lelőni a poént előre, egyenlőre maradjunk annyiban, hogy a maga furcsaságával tényleg meglepetés volt, ami mindent kárpótolt az addigi nap várakozásaiért és tényleg nagyon fura volt, de ez csak szépen lassan bontakozódott ki elöttünk. Előszőr csak kapizsgálni keztük, hogy jófejsége ellenére, meg annak ellenére, hogy sajnos nem tudja hol található lángoktól oly sokszor öleletett kis hazánk, valami mélyen rejtezkedő droidság áradt belőle, amit lazaságával nagyon ügyesen próbált leplezni, de szakértő szemeinket nem tudta kikezdeni, így kissé feszengve és kissé hablagyolva megpróbáltuk neki előadni, hogy mi is az a hippipont gyűjtés meg csak úgy a nagyvilágban való utazgatás amit kristobál kollega oly szép magyar szóval jellemzett,  hogy csavargás, de nem nagyon ment neki a megértés, ezért inkább másra terelte a szót, hogy ne csöndben keljen kiszenvedni a nagyven perces utat. Mint mindig, ha hazádról nem tudsz beszélgetni valakivel, második opciónak van egy jól bevát aduász amivel sikeresen lehet a beszélgetést megmenteni és az pedig a zene témája, amiről legrosszabb esetben is legalább tíz percet lehet nyerni amíg valami más ötlet ki nem ugrik fejedből, de szerencsénkre más ötletre nem volt szükségünk, mert e formának a zenei izlés valami olyan korcs génkezelt egyedi finn finomságot rejtett, aminek megértése, meghaladta képzeleteink legmagasabb csillagbérceit, mert a vallásos emó zene fogalmával a még a híres nevezetes matula magazin zenebuzi rovatán  fakultált Itihazatelefonál munkatársunk se tudott mit kezdeni. Márpedik a mi Jokkánk ténylegesen ezt a zenét szerette sőt mi több szerezte és játszotta is nem akárhol hanem az iveszkulai husvétista vagy pünködista vagy adventista vagy erőspista (ezt pontosan sose sikerült tisztázni de a négy közül az egyikbe biztos) közösség összejövetelein a templomban, hol nem csak a rock sztárnak képzelt énekes síkítja bele a mikrofonba az Istenről költött torz, kusza gondolatait, hanem az első sorban tomboló tinik hada is(!), na ezt rakjátok föl a spejzba a befőttek közé, mert mikor erre fény derült és az arc volt kedves meg is mutatta nekünk e génkezelt torzszülöttett, azt hittük ott helyben a gatyánkba vizelünk, mert a belőlünk feltörni vakaródzó hahotát alig bírtuk vissza tartani. Emó a templomban ezért tényleg megérte hét órát várni, mert egy ilyen beteg srác az akinek a kedvéért vagyis hogy egy ilyen beteg sráccal való találkozás kedvéért indultunk útnak, hogy tapasztaltabb legyünk a világgal, ami a jó öreg közhely fényében ténylegesen egy és összefüggő, hatalmas állatkert, amiben emberek nincsenek ketrecbe zárva, de nézni őket lehet és érdemes. De nehogy azt higgyétek kedves barátaim, hogy e magas labdát ne csaptuk volna le, ha már annyit gyakoroltuk utunk során a röplada játékot, mert egy szektás autójában ülni és érdeklődését irántunk feltüzelni, pont nekünk való feladat, mert semmi másra nem vágytunk jobban, hogy minket egy kicsit megtéríteni akarjon, mert egy ilyen mókát kihagyni tényleg bűn lett volna, de sajnos mély fiatalkori lelkisérelmei mögött húzodó droidsága  ezt nem tette lehetővé, mert a prédikáció és evangelizáció képpesége nem adatott meg neki, de szerencsénkre ő legalább olvasta a bibliát és tudta mi a dolga, mert szállás érdekében telefonálgatni kezdett, mert valóban kicsi lakása, amit volt olyan mázlink belülről is láthattunk, kvártéjt nem tudott biztosítani, de kosztot igen, ezért meg azért mert sehol nem talált nekünk nyugvó helyet, és miután fastfood mixéből (sült krumpli, virsli, fasírt golyó, mexikói zöldség mix, hal rúd, meg minden eféle fagyasztott nyalánkság) és általa forgalmazott fagylaltból jól bevacsoráltunk, elvitt minket a közeli tó partjára, mert itt a finn felföldön (csak mert magasan van) minden utcasarokhoz legalább egy, de átlagosan két tó tartozik, hol felverhettük sátrunkat és békében és jólakottan dicsérhettük újból nyugtával a napot. És hogy a teremtő tényleg minden szenvedés hét kézzel fizet vissza, bizonyításként meginvitált minket egy másnapi városnézésre, meg a strandolásra, meg a közösségi összejövetelre ami egy másik tó szigetén helyezkedett el, és ahol grill és szauna várt minket és aminek ellent sajnos nem tudtunk mondani. Még egy kicsit a szobájáról, ami ha üres lett volna is akkor is kényelmetlenül fért volna bele a két nagytáskánk, rólunk még nem is beszélve, de nem üres volt az a szoba, hanem a téli hideg hónapokra és közel huszonnégy órás sötétségekre és háromméteres hóra felhalmozott mindenféle kacattal zsúfolt lyuk, amiben tvshop-os hátmasszírozó szőnyeg, tévé, videó játék, lábmasszírozó, meg kitudja még micsoda dolgok voltak felhalmozva, mert a finnek ilyenek, semmi dolguk és télen nem tudnak mit csinálni csak ülnek otthon és marhaságokkal baszakodnak. De ez csak egy észrevétel volt, ennél érdekesebb a másnap, mikor kocsival jött értünk, hogy megmutassa üres és teljesen egysíkú városkájánal számunkra érdektelen jellegtelenségeit, amit egy kis kaja reményében nagy oda figyeléssel és érdeklődéssel követtünk, így alakulhatott hogy több időt áldoztunk a semmire, mint Helsinkire, igaz ott sincs semmi, de legalább ezt megtudtuk, hogy a finn kisváros pont olyan, mint a filmeken látható, kicsi unalmas és gazdag, hol senkinek nincs semmi dolga csak fagyizni és plázába(a legmagyarabb értelemben) járni, mert ahhoz van eszük. Fagyit reggeliztük dr cartón füstöltsajtos karamellásat én pedig medvecukros szilvásat, minek konkluziójaként megfogadtuk, ha nem értjük mi van kiírva a fagyis vájdlig elé akkor csak a jó öreg mindig megbízható csokoládénál maradunk, utána pedig annak ellenére, hogy túránk legdrágább országában, még boltba se akartunk menni, nehogy szélütést kapjunk az árak láttán, shoppingolni kellet mennünk vendéglátonkal, mert épp nagy leárazások voltak és még nem volt ideje vásárolni, így az árak kb leértékelve voltak egyenlőek a váciutcai árakkal, kicsit felfelé kerekítve. Nem akarom tovább húzni a szót, mert sokminden van még mi történt velünk, tehát nagylevegő, mert az nap még voltunk egy harmadik  tónal, nem ahol aludtunk, és nem ahol a szigeti hitgyüli várt minket, hanem egy harmadiknál (mert ebben országban 500nm-es vagy nagyobb állóvízből több mint tízezer található) strandoltunk egy kicsit és az eddigi legélvezetesebb röplabda játékot játszottuk Jokka ministráns barátaival, kikkel együtt mentünk el a már nagyon várt szigetre, vagy is mentünk volna velük, ha értelmetlen módón egy gyerekméretű mentőmelénytben nem akartak volna kényszeríteni egy ötperces csónak útra, így tehát a sport nevében, meg hogy megmutassuk a nyelvrokonnak gúnyolt finneknek,  hogy milyen az a császár-komjádi-hajósalfréd magyar vircsaft, úszásnak adtuk a fejunket vagy is az egész testünket, aminek köszönhetően a szauna, ami már befűtve várt reánk, jobban essen és a grill kolbász meg oldalas meg csirke, meg békönbetekert szarvasgomba is jobban csússzon, ami csúszott is, mint hülye gyerek a hódmezővásárhelyi vagy melyik aqvaparkban. Meglepetés volt, hogy itt a szigeten, hol rajtunk kívül vagy még száz szektás süttette a hasát a ferdén beeső kellemes napfényben, üté meg fülünket az utunk során az első szittya magyar szó, amit konkrétan nekünk szegeztek és amit nem mi tanítottunk barátainknak, hanem az egyetem magyar szaka, mert ezen a bizonyos szigeten ketten is beszéltek magyarul, mind idősebbek és mind egymástól függetlenül a hamis nyelvrokonság jegyében a helyi felsőoktatásban vertek a fejükbe, így vigyázni kellett mit mondunk, inkább gyorsan arrébb is álltunk, mert már esteledett és még nagyon sok volt hátra a szantaklozig, meg amúgy is nagyon unalmasak voltak az itteni népek, a kaja meg már megvolt, misére nem volt kedvünk menni és a szánkra is vigyázni kellett, tehát értitek ti, nem kell még magyaráznom, miért is sürgettük a lépőágat, aminek következménye az volt, hogy még is belegyömöszöltük magunkat a mentő melénybe, de megérte, mert így hamarabb kezdhettünk újabb rekord kisérletbe, mégpedig a nulla kilóméteres napi megtett táv fényes rekordjának kisérletébe, de ez legyen egy újabb mondat tárgya. Tehát este nyolc volt, már mikor minden apró cseprő dologgal végeztünk és barátunk, vendéglátónk, jughurtal meg enerdzsidrinkkel felszerelt, és ki vitt minket az autópálya kereszteződésbe, a már szokványosnak mondható buszmegálló stoppolás tevékenység megkezdésére, és mielőtt még valaki hülyének nézne jogosan, hogy ilyen kései időpontra tettük a kezdést, terveink úgy szóltak, hogy csak felvesz valaki, hisz ha éjjel egyig-kettőig annyira világos van, hogy természetes fénynél szabad szemmel jól, 202 szó/perc átlagsebességgel lehet olvasni, márpedig itt nyáron annyira világos van akkor anagyszámok törvénye alapján, mert még mindig volt öt óránk autót megállítani, csak fölvesz valaki minket, hogy  három órás átlagot tartani tudjuk, de mit mondjak, mit szépítsek nem volt valaki, aki ezt az apró szívességet megette volna, így hippipontért volt buszmegállóban alvás, meg éjjel egykori olvasás a szabadég alatt, az itt elviselhetetlenek modott, de igazából elviselhető szúnyogokkal harcolás, meg két kör póker talált kártyával, hol Mustang úr a mohó két gyors kör alatt elvesztette összes szedettvedett aprópénzét. Tehát ennyi volt a második fejezet, mindjárt jön a harmadik,  hogy hogyan jutottunk le rovaniamiba és hogyan sikerült még aznap megszerezni az 1000. hippipontocskát.         

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.