part III.

 

  Nehéz dolog ám, rendet tartani lyukacsos agyamban, valahogy egy két nap elteltével mindig összekeverednek a szálak és nagyon nehézkessé válik leírni a történteket, de megpróbálom összeszedni, gondolataim hiányzó puzzle darabjait, hogy tiszta és világos legyen a kép. Már eszembe is ötlött, hogy mit hagytam ki az előbbi bejelentkezésből, egy nagyon fontos momentumot, miután megérkeztünk a félig német, félig francia barátainkhoz, elmentünk felavatni Berlint és az ő, hogy is mondjam milyen folyóját. Cseppet se voltunk vele megelégedve, hisz az egész egy nagy strand volt, megjegyezhetetlen névvel, a szeretett Dunánknak töredék fesztávával, Prágában se mondhatni túl izgalmasnak az ottani folyót, a Morvát vagy mi a fenét, mert ottan is kicsi, keskeny erecske folydogál, de legalább lekelett küzdeni a nagyon fura habok keringőző tánca által keltett negatív érzeteinket, hogy nem is lenne biztos olyan jó itt megmártózni. A másik ami mindkét folyó nagy hátránya és ami Mustang úrnál az utolsó csepp volt a pohárban az, hogy mindkettő rossz irányba folyik és ez nem vicc ezt tessék komolyan venni, mert nem mindegy, ha az ember a „budai” oldalról ugrik egy szép nagy hasast és mikor feljön a víz felszinére melyik irányba fordítsa a felyét, hogy nagy levegő vétellel jusson az életben nélkülözhetetlen levegőhöz, mert ha megszokásból a folyásiránnyal szemben fordulva próbál száján oxigénhez jutni, mégpedig a megszokás nagy úr, akkor könnyen egy nemkivánatos tárgyat vagy is mondhatnán nemkivánatos trágyát kaphat fehéren csillogó fogai közé, és ez nem vicc ebből nagyon komoly balesetek is származhatnak, amin nem érdemes röhögni, mert azt mondják a hozzáértők, hogy a fulladásos halál nem túl kellemes. De szerencsére a csapatban, vannak jól képzett folyóügyi szakemberek, kik, nagy pontosságal meg tudják állapítani, a folyásírányt, felkészítve a csapat többi tagját a fent említett morbid baleset elkerülése végett, pontosan ez történt a mi esetünkben is ennél a spreee nevezetű dolognál, hogy pontos előkészületek után megállapítottuk, hogy nolám, itten megint légy van a levesben, mert ez a folyó kivan fordítva, tehát rossz irányba folyik, igaz ez nem jelenthetett akadályt, hisz edzőtáborainkban, mikor ljubljanában gyakoroltuk a városi folyókban való fürdőzést, már hozzászokhattunk az efféle apró hibákhoz a gépezetben. Tehát nagy hasas, egy két videó és fénykép és a csepergélő esőben és lassan orkán erejű szélben, dideregve és lilára fagyott szájjal átbattyogtunk, a németrómai császárok vityillójába és kedvenc palotapincsijeik egykori itatójába, vagyis a berlini backingham palac szépen gondozott és elefánt formájúra szabott buxusz bokrokkal szegélyezett szökőkútjához, hogy bátorságunkat tarsolyukunkból előkotorva,  legyőzve a turisták fényképezőgépeinek kereszttüze okozta  kellemetlen érzéseinket és nagy hasast dobtunk, a már fent említett királyi sarjak kedvenc ölebeinek nyári fürdőző lubickoló szökőkútjába. Ha most eszembe jutott volna valami vicces nevű németrómai császár vagy valaki, aki ottan lakott, akkor belefűzhettem volna, hogy emelje a bejegyzés fényét, de sajnos a történelem óráknak ezen felén, mikór őket emlegették, akkor vagy szundifunkcióra kapcsolva csorgattam a nyálam szuszogó padtársam mellett, vagy forgolódva éhes kollégistaként próbáltam valakitől szendvicset lejmolni, no de hát nem ez a lényeg, és röpke kitérőm után rá is térnék a lényegre, mint ahogy mondotta egyszer a kistarcsai plébános a másfélórás prédikációja után, mert ez harmadik rész igazából nem másról, hanem a sokat emlegetett Berlini zenei fesztiválról kell hogy szóljon, hol többek közt a máv szimfónikusok mellett a bécsi zeneakadémia is jeleskedett a fellépők között. Ide a már megint sokat említett franciák kik szállás és étek és sör adóink voltak ezen a felejthetetlennek nem mondható, mert sok részlet számunkra is csak a fényképezőgép memóriáján megragadt  hang, kép és videó fájlokból derült ki, ennek ellenére jól éreztük magunkat, rendesen és ahogy a bibliában is megvan írva, vót megborulás rendesen, arconcsúszástól kezdve, a homokevésen át, a búvárszemüveg denszig minden, úgyhogy mondhatni jól belemerültünk az élet kegyetlenebbik részébe. Négy napos volt a feszt, mint az ecseri piacon, a kiscsibék a papundekli dobozban, de „sajnos” (ezt nagyon nehéz tény eldönteni) mi csak két éjszakát és egy fél délelőttöt töltöttünk ottan, voltak ennek pénzügyi és vallás ügyi problémái is, mert mikor meg tudták, hogy Ropi Gellernek az előbőre el van távolítva a nemiszervéről, már nem nagyon néztek ránk jó szemmel, a másik baj az volt, hogy maga a belépő került annyiba, mint egy heti élelmünk, amit bárhogy is számolunk sehogy se kevés, ezen még a becsempészett másfél lityó herendi barackpálinkák se tudott mit változtatni, úgyhogy igyekeztünk a legjobb tudásunknak megfelelően mindent belesűríteni ebbe a két éjszakába, ami szerintünk hét igen és három nem és két tartozkodás mellett, mondhatni nagyon jól sikerült. Aki nem tudná, ez egy tizenegyfős expeditio az élet veleje nevű tengerszoros megkerülésére, tessék elejebb bogarászni. Na de itt se szaladhatok  gyorsabban, mint ahogy megmeszesedett porcú ujjaim engedik, pedig néha a gondolat fejben szárnyra kél, és oly gyorsan repdes és csapkod minden felé, hogy értelmező agyam és gépelő ujjaim, de néha még őrző védő őrangyalaim se tudják utolérni, tehát miután elbattyogtunk a híres nevezetes olimpia stadionig, megnézni, hogy Dárdai Pál honfitársunk, hol végja a fát és aprítja a téli tüzelőjét és meg mártózkodtunk a spreeeben (na ez lenne a berlini folyó) és visszatértünk szállásunkra és bakajáltunk és egy két há négy sörrel felspanoltuk magunkat az esti bulájra, elindultunk egy másfélórás berlini kóválygásra, hogy odaérjünk még egy két sörikével betankoljunk, mert nem volt egyszerű, még a több éve itten élő idegenszivű barátainknak sem eljutni a csepel legkülsőbb külvárosa mellé, ahol a fesztivál megtartatott. Azért mondom így hogy csepel, hogy az otthoniak is tudják mi a stájsz, meg hát az igazi lokálpatrióta kis zöld majom, nem hagy nyugodni és állandóan az otthonhoz való hasonlítgatás zabszemét dugdossa a seggembe. Tehát másfél órásnak igérkező de másfélszer annyi ideig taró utazásunk, az alapozás egyre hagosabb és harsányabb töltésével és újbóli sörök beszerzésével telt, nem fontos, megérkeztünk csepel melé, csak már sajnos éjfelet mutatott Dr Karton zsebében lapuló mobil digitális számlapja, így meg akadtunk, mert tömegközlekedés már nem igen vót, de igértek egy buszt, ami külön szállítja a szórakozni vágyó fiatalokat a helyszínre, de ennek se hírét, se hamvát nem láttuk az egy óráig tartó várakozásunk alatt, igaz keresni nem volt nagyon időnk, mert jófajta alternatív zenészek igazi cigánzenével szórakoztatták a nagyérdeműt, amire vérünk forrni kezdett, mint Tónibácsi pincéjében a lőré, táncra is perdültünk, elő kapva a karikás ostort, és megmutattuk, hogyan mulat a magyar, letáncolva mindenkit, németet és franciát, punkot és diszkópatkányt az aluljáró asztfaltjáról.

Untitled from hernyok on Vimeo.

Kitáncolva magunkat egy két hippipontért fogtunk magunknak egy ingyen taxit, a számlát Árpád apánk vére szerint a nyugatiakra hagyva (valahogy ott a vereckei hágon rossz vér kerülhetett abba a bizonyos szürkemerha szarvából készült kupába). Na és itten vagyok most nagy bajban, mert nem is tudom, hogy az ott átélteket, mily formában tehetném itt közzé, hogy mindeki által izlésesnek, kultúráltnak és mindenek felett kedvére valónak találtassék. Szerintem egy biztos egy nagy 18 villog itt szép piros karikában, ez fontos, ezt már másnap a sátorból kitámolyogva is tudtam, de legyen akkor a virágnyelvé a főszerep a tárgyilagos felsorolásra szorítkozva. Bejutni nem volt egyszerű, ezt már Dr Karton is megénekelte, de furfangosabbak vagyunk mink egy endékás vasipari dolgozónál, így maradék pálinkánkat be tudtuk csempészni a jó öreg kerítésen átdobós, és túloldalon elkapós trükkel, pedig nagyon figyeltek, utána ránkszakadt egy minimál borzalom, minek ellenállni nem tudtunk, majd beszélnek helyettem a videók.

toljad ööőreg from hernyok on Vimeo.

A másnapról könnyebb, hisz arra emlékszünk, strand volt, ipari homokkal már megint a spreee partján, amit az örökké fúvó és tényleg igencsak erős szél állandóan a pofánkba fújt, fürdés is volt meg foci is, hogy eldőljön végre az utazás alatt felmerülő probléma, ki is mindenidők legjobb focistája, meg mutattuk a Beckenbauer fattyaknak és csigazabáló Zidane rajongóknak, mit is tanított nekünk Öcsibácsi és tiszeteletére egy hatost végtunk nekik, igaz a homok és a másnaposság az ő javukra játszott. Este megint következett az elkerülhetetlen megőrülés, de kicsit tartottunk tőle, mert az örök barát pálinkás butykos kiürült, de Isten kegyelméből, minden megoldódott és a másnapi Warszawába indulás első óráit megint másnaposan, áporodott szaggal, dülöngélve tölthettük, hogy ne legyen olyan borzalmas a négyórás várakozás, na de erről késöbb, addig élvezzétek a képeket meg a videókat.

 

http://flickr.com/photos/stophopp     

 

http://picasaweb.google.pl/stophopp1/BerliniSzimfonikusokZenefesztivalja#

 

http://vimeo.com/user937499/videos

 

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.