part I.

És ahol minden utca keletre és nyugatra van osztva, ez a kettőség még úgy látszik napjainkban is megvan, igaz egy másfajta fallal elválasztva, ezt most tapasztaljuk, mert volt szerencsék a bevándorlók által lakott kerületben kettőt aludni egy olyan foglalatház féleségben, ami extra super király lehetett volna, csak a németek valahogy nagyon furcsák, még a hippi lét egyszerű lényegét is el tudták véteni. Most van szerencsénk a város másik felében, jobb módban élő környéken szállást találnunk tehetősebb, ennek ellenére igencsak rendes, barátságos arcoknál (igaz félig franciák) laknunk. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert legutoljára ottan tartottam, a nagy mesélésben, hogy megérkeztünk szerencsésen a híres nevezetes Alexanderplatzra, ami Berlin kultikusnak mondható szimbólumát rejti, vagy is hát nagyon furcsa lenne azt mondani, hogy rejti, mert inkább rádömleszti, ráderőszakolja, lenyomja a torkodon. Ez ellen nincs menekvés, mert itt található egy orbitális víztorony, ami a város legeldugottabb utolsó utáni szegletéből is jól látszik, és iránytűként segít a tájékozódásban. Ez volt a legelső, és talán egyik legnagyobb meglepetés, hogy hogyan lehetnek ezek az oly büszke németek ennyire egysíkúak? Egy viztorony? a város közepén? jelképként? Áá ez annyira gyík dolog, hogy hiába másfélszer akkora minta newyorki szabadság szobor, mégse kaphat sok elismerést, ez nem volt túl ügyes barátaim. Na midegy, ezen hamar túltettük magunkat, inkább mihamarább szállás és valami harapni való után néztünk, hisz’ már két-három napja úton voltunk, két napja nem ettünk túl sokat, csak valami minimál kifliket tejbe mártva meg egy kis zabpelyhet, négy napja nem kakkantottunk, alsót se cseréltünk, a zuhanyzót nem is tudom mikor látva utoljára. Ehhez egy címet meg egy telszámot kellett szerezni, ehhez meg egy kéteurós kávé vagyis kettő kéteurós kávén át vezett az út, az internet által, sajnos itt nyugaton (ennél keletebbi szegletét, már el se lehet képzelni nyeuropának lásd térkép)  olyan nincs hogy valamiért a bőröd alól ki ne huzzák a pénzt itt még egy hagyományos autópálya benzinkúti wcért is fizetni kell, a mcdonaldsban meg német telefonszám kellett az internetért, és úgy látszik a teológiai egyetemen meg nem olvasták a bibliát, mert ottan is bepróbálkoztunk a kávézó elött, de ingyen net ottan se volt. Első konlúzió, ha én egyszer nagy leszek és katona meg vadakat terelő juhász és véletlenül úgy adódik hogy megtudok csípni valami jobbfajta diktátori állást és istenkirálycsászár leszek és a világ ura akkor bevezetem  a földkeregséget körbevevő ingyen internetet, mert az mindenkinek jó, és ugyse lehet nélküle sokáig bírni. Brit tudósok bebizonyították, hogy az ember valamifajta folyadékkal akár tizenegy napig is kibírja nagyobbfatja tápértékkel bíró étel nélkül, de internet nélkül csak max négy napot, kirívó esetekben akár tizenegyet is, de ez csak a harmadik világban élő egyedek esetén regisztrált, ahol a villanyáram is oly ritkaságba megy, mint a fehér holló. De ne térjünk el nagyon a tárgytól, mert idő és internet sajnos nincs mindig kéznél, ezért megvan kötve sajnos élményeinket leíró kezeink,most is kb egy óra múlva indulunk valami fesztiválra teljesen őrült emberek közé, amit pontosan nem tudunk, hogy milyen lesz, meg hogy hol lesz, de ez is beletarozik azok a dolgok közé, mikkel berlinben töltött időnket színesítjük, de erről majd vasárnap, ha visszajöttük róla, addig is csak az eddig történtekre szűkítem mondanivalómat. Tehát megvan a cím, indulhatunk is kb egy és negyed óra séta valami külső külvárosba ami addig amig alternatív kocsmák és jobbnál jobb kávézók szegélyezik utunkat, de mikor a kulturális élet ezen formái kezdenek elmaradozni és a szeméttel egyenlő arányban kezd nőni a fejkendős csodorba bújt nők hat kisgyerekkel a nyakukon és a nagy hasas arabok és törökök és afgánok és késes szerbek és bányász ukránok száma, kicsit kezdjük magunkat nagyon a balkánon érezni, ami elég ambivalens érzés, azt meg kell hagyni. Tehát egy újabb fura tapasztalat, hogy Berlin az nem Németorszàg, hanem Berlin egyedi és összetéveszthetetlen kicsit budapesti, kicsit balkáni, de azért valahogy nagyon németes amit az örökös rendszerbe szervezés legtökéletesebb kivitelezésével füszerezik. Például ennek ékes példája (és ügyesen evvel még a történet szála is tovább szövődik a szerk.) első szállás adónk és lakása. Egy húszvéves raszta figura aki vagy negyvenkettőnek és kissé börtönviseltnek nézett ki és a legnagyobb jóindulattal se mondható, hogy a szemei jól álltak (ha érted mire gondolok), engem leginkább egy kaméleonére emlékeztetett, eddig vele semmi gond, ráadásul egy hihetetlen helyen élt egy rohadt nagy lakásban ahol tizen külön külön éltek tökéletes szimbiózisban egymással. Evvel se lenne semmi gond, ott is maradtam volna, ha nem németek az illetők, akik ezt a különös életformát is örökös rendszerbe szervezés legtökéletesebb kivitelezésével füszerezik. Vagyis hippik voltak, és nagyon lazák, meg lázadóak, el is foglalva evvel egy régi kalapgyár üresen álló vagy hatszáznégyzetméteres területét egy gyönyörű szecessziós épületben, és mint mindig véletlenül úgy szervezték a dolgokat, hogy legálissá vált a dolog, fizetve minden számlát és mindent a végtelenségig beszabályozva, hihetetlen nagy rendben tartva. Közös volt a konyha tíz emberre, de szerintem mindenki pontosan tudta, hogy a másik hány deci olajat használt és hány gramm kurrukumát, ami az egésznek elveszi a báját. Minden rendben,minden tisztaságban és minden nagyon alterosnak és hippinek kinézően, ez eléggé mellbe vert, hisz egyik régi álmom teljesült volna hogy egy igazi fogaltház vendége legyek egykét éjszakára, na majd Londonban. A figura különben elég nagy naplopónak tűnt, annak ellenére hogy elvileg valamit tanult és hogy egy óvodában főzött. Na mindegy, elmentünk vele partizni ami elég drágára sikeredett, de legalább annak ellenére, hogy nagyon kevesen voltak, tovább sikerült maradni, mint a dj ami újabb szépencsengő hippi pontokat jelent a zsebünkbe. Áhá hipipontok, hippikalkulátor, talán jobb lesz ez alapján mesélni a történteket és a konkluziókat majd késöbb levonni egy másik bejelentkezésben, mert már itt nagy készűlődések vannak az indulásra. A történet kerete akkor most nem számít. Tehát volt alkalmunk rengeteget gyűjteni ez egy ilyen hely, nem lehet mit tenni. Sikeresen terjeszkedtünk nemzetközi vizekre a bkv-val ápolt különleges kapcsolatom után, vagyis most már a prágai és berlini bkvt is használtuk bliccelésre villamoson(x7), buszon(x2), metrón(x5) ami nagyon jó teljesítménynek, hogy csak kétszer vagy háromszor fizettünk jegyet valamiért, és ami az egészet megfejeli, hogy a legalacsonyabb és legérzékenyebb berlini kallerrel is sikerült összefutnunk, aki egy félórás macska egér harc után és hihetlen agresszió tanúsítása után öntelt kielégültséggel adta kezünkbe a csekket, hogy „disz is juor tickit”! no comment J. Ezek mellett volt folyóban fürdés, erről mad lesz szép kis videó összeállítás, meg a legkirályabb a szökőkútban fürdés a berlini bakingempalacén amit most már kötelező jeleggel bevezetünk a túra napirendjébe. Voltunk Dárdai Pali testvérünket meglátogatni az olimpiai stadionban, de az valamiért, tisztázatlan okok miatt zárva volt előttünk, de azért készült Leni Riefenstahlt überelő videó az ott tartózkodásról. Kicsit szétszórt lettem a végére, na de majd utólag kimoderálom, azt folytatjuk rendesen, most irány a party time.  to be continue   

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.