Arról kell, hogy most szó essen, a hitetleneknek, akik nem hiszik, hogy saját orrunknál tovább tudunk jutni, hogy smint gondolkodott és vélekedett Dr. Phd. Deo Zóder velünk expedición résztvevő utazó, aki a túra higiéniai felelőse és az érintett témakörök nagybecsű tudora, úgy smint a csajozás, és egyéb másféle nemi betegségeké. Körülbelül ennyi lenne, a cím, hát még mi következik ezután, gondolhatjátok. A hónajban lakó, sajtszagú emberevő szörnyeket legyőző, világhírű vitéz, irodalmár, phd, költő, politikus, publicista, hegedűhangoló, hét nyelven beszélő, a poshadtszájszagmonstereket legyőző, velünk tartó utazó gondolatai sajátos kiskunmajsai szófordulataival itt helyben:

Hát legyen itten ö ez írás, hogy mindenki megtudja, mi is a mi expeditiónk igazi célja, hogy mindenki értse, olvassa és tudja, hogy nem véletlen, hogy egyetlen íránymutató, fénytükröző útjelzőtáblánk, a középiskolás tanulmányokból jól ismert, a történelem órákon mindig a katedrákon gubbasztó, figyelő, nagy tudással bíró, 1987-ben hetedik kiadását is megérő Pécsi Antal által szerkeszetett és az mtk által kiadott, keménykötésű, Történelmi Atlasz Középiskolásoknak névre keresztelt, de a lurkó, siheder gyerekek száján csak Töri Atlaszként (ha ezt a híres névadó figura tudná, forogna az eliziumi mezőkön, mint valami buggyant vizikos) emlegetett, térképgyűjtemény, mert  hát idő utazás ez mint, ahogy Jancsó mondaná, ha filmjeit kritika éri, tényleges valóságos utazás térben és időben előre felé, egy a múltnak változásait szép ábrákkal megjelenitő, rajzos, fényes papír segítségével. Mert, ha az ember nem kisebb fába vágja bele huszon valhány éve, apai gondoskodással, testvéri odadáson érlelt pálinkával, iskola kerüléssel, zugos, füstös kocsmákban eltötöltött éveknek tűnő órákkal, igazi hazzafutásokkal (alias tódzsán), éjszaka részegen dölöngéléssel, rossz nők utáni futkosással, hatalmas pizzaszeletekkel, éles chili paprikákkal, fűnyírással, finom kávék megosztása közben szerzett tapasztalattal, órákon át tartó jóbaráti beszélgetéssel, kilométerek görgetésével, fényes abroszok terítésével és kellemetlen családi összejövetelekkel élesített baltánkat, ami vagy egy szekerce méretű buzogány igazából, mi bármekkora előttünk álló akadályba vajként hatol a valóságos életben, mint az élet rejtelmes értelmét kutatni, azon túl, hogy negyvenkettő, meg hogy word peas, akkor egy ilyen megsárgult és jól bevált, már vagy ezerszer kipróbált úton kell elindulnia a sivatag felé, tengereken és krokodilokkal zsúfolt mocsarokon át, hippipontokat gyűjtögetni, mint ahogy egy jobb évjáratú buddhista szerzetes valahol Laos tetején teszi, egészen a kétszinű fák, meg a deréken ferdén növő fák országán át, megtapasztalni az élet velejét, alúlról lefelé egészen  a tetejéig, fölkutatani a vizigótokat (örök ríspekt  a szinészcollega úrnak) és megszerezni, magunkévé tenni tudásukat, eljutni az ingyen sörök üveghegyének túloldalára, mert olyan nincs hogy valaki nem esik el a bicklivel, meg olyan sincs ha valaki stoppolásra adja a fejét, hogy ne várjon hét órát valahol és a pókerben is van szar lapjárás, meg néha a szüret előtt veri el a jégeső a termést (ez volt ám az intertextualitás, hurrá csak így tovább!! szerk.), de nem evvel kell foglalatoskodni, de nem is evvel kell fogat mosni, reggel este ezzel kelni, hanem ezeknek a dologoknak túloldalán lévő dolgok azok amik igen hasznosan és néhol néha hangosan is, igaz ez csak a legritkább esteben, a fogak minél nagyobb tisztában tartására és egészségük megőrzésében segédkeznek és odaadóan hasznos tanácsokat nyújtanak, mert a túl az ól minek oldalán vagy is a falán lehet rajzolni és piros meg kék meg minden féle színű és bájú és illatú színekkel a tóra 256 számjegyű titkos kódját, ami az igaz isten neve, az élet veleje, meg a bajnai gordon testvér rádiótelefonjának pinkódja, felvésni, felnyögni, tíz körömmel,meg lumbágós valagakkal, izzadva, fogatszívva, és berlinben a világ tetején létezve, élvezve a gyötrelmes muka után megérdemelt gyönyöröket, mint példának okáért azt, hogy nem kell dolgozni, hogy nem otthon vagyunk, hogy megtapaszatalunk dolgokat, érezzük hogy van lábunk, feljutunk tök véletlenül egy ház tetejére csirkecombot meg rizst meg lencsét evve sört ivva, hogy fölényesen rámosolyoghatunk a minket lenéző és gyilkos arcnak néző és legszivesebben minket leköpő ádáz soförökre, mert tudjuk, hogy mi boldogok vagyunk és csak apró problémákkal kell foglalatoskodnunk, mint pl melyik éjszaka hol aludjunk, de sátrat verni szinte bárhol lehet, épitkezések a világválság ellenére még mindig igen szépszámban akadnak meg amúgy is forever kaucsszörfölés (ez most nem olyan gumis,hanem inkább olyan rugús matracos). Na szóval ennyi, hogy értsétek az értéket és ne bánjátok én zöldséget beszélek.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.