Megszülettek a kismacskák, kifutott a hajó, beérett a termés, elkezdődött az első félidő, megnyitják a félévet, kitárják a kapukat, kinyitnak az üzletek, eldörren a start pisztoly, zöldre vált a lámpa, lábra kél a kisgyerek, feltámad a szél, eliramodnak a futók, dagadnak a vitorlák, feszülnek a lóerők, parázson izzik a hangulat, fokozhatatlan a feszültség, sziverésünk kihagy, lélegzetünk eláll, torkunkba vatta gyűlik, remegni kezdenek kezeink, és megtelenek a szélcsatornák dagadón duzadva mint egy skót duda, szemünk sarka stikelni kezd, halántékunkon kiduzad egy ér, megfagy a levegő, földbe gyökerezik a lábunk és és és akkor egy pillanatban megtörik a jég, átszakadnak a gátak, elszabadulnak a vadkanok és és és mindahányan rohanni kezdünk, és futunk a minket üldüző, fáklyákkal és kiegyenesített kaszákkal, cséphadaróval, vilanyberetvával felszerelkezett szomszédok elöl, a mindenapi zord percekben kisértő árnyaink elöl, a hangog elöl, amik folyamatosan ott duruzsolnak füleinkben, álmaink elöl, apáink elöl és egy nagy adag baráti irigységből, testvéri félreértésből, és isteni gondoskodásból gyurt sállal nyakunk körül, szaladunk indulunk sietünk és megyük. Útra kéltünk, jöhetneka már a bókok, a virágcsokrok és a bankszámlámra a segélyező adományok, hogy fel ne dojuk lyukas bakancsainkat.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.