Szerbusztok drága barátaim, testvéreim, alkalmi szeretőim az úrban, mert itten vagyunk és nagyon jól érezzük, magunkat, mert úgy alakultak a dolgok, hogy én a mai nap, sok véres szenvedés után megalkotám e oldalt, hogy legyen és most hogy van nem csak a legyek, hanem a galambok is szárnyra kélnek és csőrükben az olajfa ága mellé csippentették a hírt amit a verebek most kezdenek igazán csiripelni, hogy elindul ez az oldal, ami arra hivatott, hogy közhírré tétesse, hogy hamarosan útnak indulunk mink is, én és Dr. Carton barátom + még szines egyéniségeik meghatározó tagjai; név szerint: régi jó cimborám ki sokat tanított már nekem minden tudása tárából Itihazatelefonál, az elengedhetetlen Albert Röflex bácsikánk, aki feltalálója a reflexnek, meg annak is, amikor két ember egymással szembetalákozik és a kikerülés végett jobbralépnek mindketten aztán balra azt megint jobbra s megint balra és jobbra balra, jobbra balra próbálják megvalósítani a kikerülést és végül egy nagy kacagásba torkollik az egész és mindenki vidáman megy tovább, na de hagyom is fényezését mert a soroknak még helyet kell szorítaniuk rengeteg felsorolásra váró velünk együtt utazó elvtársnak és bajtársnak is egyaránt, tehát a kihagyhatatlan Deo Zóder aki üde humorával és örökké izgága szellemével fogja emelni utazásunk hangulatát, s velünk tart még Konc Zsolti aki a navigátió fekete öves nagymestere, BéBáBú öcsénkről nem is beszélve ki mindig nyomunkban jár elengedhetetlen képzelt barátjával Charoltal, a csapat tagja még az argentín Alpokból (ki nem tudná az az Andok) származó, régi indián sámánok leszármazottja Armando Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvina aki nevének hosszúságával és megjegyezhetetlenségével mindenből, még a legnagyobb bajból is képes tréfát fabrikálni és kihúzni minket, Lamp Oil is velünk tart, hogy öregbítse társaságünk messzire ható hírnevét, Akaki a japán, Mustang úr a mohó, Mr. Nyam Nyam, Kodzsek felügyelő,  Ropi Geller, a pesti srácok akik úgy ropják a táncot, hogy a híres neves lengyel sztepp király  Michal Štichaeuris megirigyli, egyenlőre így néz ki a csapat, de csatlakozni még lehet, hisz még van némi idő tartam amig eldörren a start pisztoly, hogy nyakunkba szedett lábakkal útnak eredjünk a nagy és vénséges és sokat látott és szelíd és tápláló és áldó és védő és támadó és igazségos és igazságtalan és alkalmazkodó és veszélyesen fenyegető és rózsabimbó illatú és marha szar szagú és mindig fiatal és megújulni képes és összetákolt és egységes és sok szinű Európába, hogy sokat lássunk és tapasztaljunk és áldva áldjuk az életet hogy magunkba fogyasztjuk őt.
Tehát a nagy csapat készen áll, a gép lassan, csikordulva, fájdalmasan sikoltva bár de forogni kezd és végre az alkotó aki nem egy buta ló, a pihenésnek adhatja át önmagát, és sajgó derekát a mindenható relaxingnek; mindenki ismertetve, de hát az csak a kezdet, majd az út során, majd a bejegyzések álltal mikor a történések megtörténtét igaz történetekké metamorfizálnak át ismerhetünk meg mindenkit, e híres expeditió tagjait. Tudni érdemes még így a kezdet kezdetén, hogy a tagok vannak és elhatározás, kötött útvonallal nem rendelkezünk és nem is nagyon vágyunk rá, hisz a szabadság az mi minket boldogít (pénz nélkül a gazdasági világ villongások kellősközepén, szabadon mint a madár vagy a méh vagy barna bundás brummogó Teddy mackó, aki nem számlálgatja garasait, hanem a mező virágaiból és az édes málnásból meríti élelmének 40%-át), mi előre visz, ami anyatejként táplálja örökké izgága elménket, bizonyos helyek vannak csak mik várnak ránk, hogy megtaláltassanak általunk és bizonyos helyek vannak mikre mi vágyunk, hogy eljuthassunk oda, meg a kiszámíthattlan ismeretlenbe futó végtelen utak, mezők, városok, hegyoldalak, síkságok, buszmegállók, parkok, padok, papok, jószándékkal viselkedő emberek otthona, metróaluljárók, odvas fák hűsítő árnyai, temetők múltat idéző emlékeik és élteteő ideológiák, amik otthonunká válnak az utazás folyamán, mert mint ahogy ismeretlen ember mondá egyszer az ásítozó éterbe bele: "Mindenhol jó, de legjobb úton", amit mint egykoron a fenséges darvak vagy kócsagok esteleg pávák vagy flamingók tollát tűzték süvegükbe a hortobágyi betyárok vagy dicső multunk végvári vitézei, úgy tűzzük e szép éteren át suhanó gondolatot elhatározásunk kalapjába, hogy dísze, nemeségge értéke és írányt mutató címere legyen elhatározásunknak. 
S most, hogy lassan kiderült az, hogy ezek után mi derül majd ki a jövőban és mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy megkaparintsa a tisztán látás napszemüveg típusú szemüveg keretét (hisz ebben lencse nincsen csak bab), és a közhírré tétetés minden szabályát betartva túlvagyunk a megkezdési ceremónián kezdődjék a móka kacagás és fogcsikargatott vérrel verejzékezés a tervezés az informálás, hogy elindulhassunk. Igérnék valamit, ha tudák valami biztosat, de lesz jövő, ennél több nincs a fejemben.
 

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.