Mindig minden sikerül! Miden rekordot sikerül megdöntenünk és erre nagyon büszkék vagyunk. Sikerült Rigába jutni, de a legborzalmasoabb módon, amit el lehet képzelni, mert úgy alakult, hogy jó litvánhobbit szokás szerint valahogy megint napfelkeltéig pingpongozással ütöttük az időt, mint valami kétfenekű dobot (itt kell megemlítenem, hogy a bennünk fellángoló Bátorfi Csilla szellem két szetben simán legyőzte a litván pinpong válogatottat, annak ellenére, hogy van olyan báttyám aki ebben a sportban bal kézzel is legyőz) és amikor a szívfacsaró indulásra került a sor, úgy álltunk ott, hogy szemeinket egy perce se hunytuk le a pihanés oltárán áldozni. Tehát mint két kifacsart citromhéj, amit megrágott egy elefánt és kettős bélrendszerével megemésztve a földrepotyantott, (tehát szarul) álltunk, vagy is hát az egyikünk állt csak, a másodikunk, felvéve a csövesalkoholista figurát, hátizsákokon gubbasztva aludt, az autósok bizalmatlansága ellen, hátha megtörve azt, sikerül mindkettőnknek autóban aludva tölteni az utazást. Így stoppolva probáltunk meg eljutni a kőkemény Rigába, ami mint már említettem sikerült, de a legborzalmasabb módon, mert az egyhelyben állás és autóra várás rekordját is sikerült megdöntenünk. Mert minden sikerül. Úgy alakult, hogy elhagyva az utolsó budajenői bevásárló központot ami nagyon kreatívan a Big névre hallgatott (hol sikerült százforintos táblacsokival elrontani szánk ízét, magyar gyártmány volt és a poshadt Americana ízű), kiálltunk a híres nevezetes Via Balticára (annyira vágytam már, hogy ezt a szót leírhassam) ami duplasávjaival az autópályát helyettesíti errefelé és a három balti fővárost köti össze, hogy eljussunk a világ legszocialistább fellegvárába. Nem is kerülgetem a forrókását tovább, innen elég bizalomgerjesztően hamar röpke fél óra után felvett minket egy vaslemezhegesztő,  köszönhetően annak, hogy itt tartózkodásunk alatt, a város kicsiségére támaszkodva, hamar hírnévre tettünk szert, mert két olykor csak egy  ócska, rozoga női kerékpárral és egy hatalmas idétlen gombasapkávval róttuk az utakat, aminek híre futótüzként terjedt a hobbit collecktív tudatban, így lehetett, hogy egy oylan autós állt meg nekünk, aki pár órával ezelött, még látott minket, díszegyenruhánkban, hazafelé dölöngélve repeszteni. Elég vicces, hogy a feltűnési mániánk hozta meg nekünk az első autót ezen a napon. Mint mondtam bizalomgerjesztő volt a helyzet, mert ilyen korán, még sosem voltunk ilyen közel a célállomáshoz, mert képzeljétek el feleim, hogy mindössze százötvenötös kilométert kellet csak megtennünk és egy órával helyesen előre állított óránk, vagyis drcarton órája csak háromnegyed tizenkettőt mutatott. De reményeinket hamar szertefoszlatta a zord idő, ami csigalassúságával, hamar ledöntött minket lábainkról és arra kényszerített, hogy felvéve a csövesalkoholista figurát, hátizsákokon gubbasztva aludjunk, míg a másik, dölöngélve, bedagadt szemekkel, zsibbadó aggyal autót próbál stoppolni. Egy jótanács ezen tapasztalatok konkluziójából leszűrve:

 

 Bármilyen közelre is próbálsz stoppolni, mindig érdemes előtte aludni egykét órácskát legalább!!

 

Tehát hét és fél óra kínpad következett, hol a világ minden bűnéért szenvedtünk egy keveset (igaz a megváltáshoz, nem elegendőt, de egy kevest azért igen)  a dzsihádtól elkezdve, a keresztesháborúkban a kirgizek kiírtásában és az összes utolsó afrikai törzsi villongásokban elkövetett bűnökért szenvedtünk ott. Hét és fél óra a fáradság okozta pszichorémálmok levonata következik a stoppolás mélylélektanáról, mert oly hatással volt ennek felismerése, hogy nem tudom nem szavakba önteni tapasztalatainkat.

 

1step.

Hiába tudod, hogy nem lehetsz elég közel elég korán, azért a remény könnyen elönti a tudatod és felelőtlen gondolatokat ébreszt, hibásan, amiken később bánkodva csak szenvedésedet fokozod, ezért tehát légy reális.

 

2step.

Elég kevés az okok száma amiért felelős vagy, nem az számít, hogy hogyan görbíted az ujjad, hanem, hogy az autós fel akar venni vagy nem, de azért a normális viselkedés elengedhetetlen, pl ne dölöngélj az úttest mellett, mikor haverod úgy alszik meletted, mint az egykori párttitkár a jólsikerült feketevágás után.

 

3step.

Hiába tudod, hogy felvenni csak akkor fognak, ha lelkedben nincs vágyakozás csak az esélytelenek nyugalmának örökös végtelen csendje, mert ezt az állapotot tudatilag nagyon nehéz befolyásolni, ezért szenvedni kell, hogy eljuthass ide. Mert az autós érzi, a belőled kiáramló vágyakozást felé ami elijeszti és csak akkor vesz fel ha lelked összes apró aranyszálát ami a célállomáshoz köti őt fájdalmas szenvedések árán elszakajtod.

 

 

dr cartoon sikertelen stoppolasi kiserlete from hernyok on Vimeo.

Tehát felváltva aludva, felváltva stoppolva, úgy igazából egyiket se csinálva, csak várva, hogy valaki megkönyörüljön rajtunk és beengedjen autójába, próbáltuk túlélni a helyzetet. Borzalmas úgy aludni, hogy melletted százhússzal húznak el az autók és a kamionok ördögi robaja, messziről duruzsolva, suttoggva szövi bele álmaidba rémképeit és lehetetlen távolságba röpíti az esélyt, hogy egy kényelmes hátsóülésen pihenjed ki az előző este fáradalmait. Mert ki éjjel legény a talpán, az nappal normális esetben alszik vagy ha nem akkor meg előbb utóbb összeesik, de nem akarom ragozni ezt tovább, mert a végén valaki azt hihetné, hogy nem vagyunk normálisak és a kelleténél jobban merészel aggódni testi épségünkkért. Mert aggodalomra semmi ok, ránk a nincslehetelen Istene vigyáz, aki mindig megment minket a semmitől, mert akkor se lenne semmi baj az égvilágon, ha egyszer az út mellett kellene koszóvóból importált sátrunkban aludni, de ő gondoskodó szeretetével, mindig küld valakit az utolsó utáni pillanatban, amikor már teljes elfogadással, tudjuk vallani, hogy már a táj szépségéért  megérte elindulni és hogy a felhők, amik fölénk lógatva, ejetenek csodálkozásba minket, díszei az expedíciónka és az csepergő esőben is megtaláljuk a szivárványt és nem azon rágódunk,  hogyan fogunk a kijelölt utat határidőre megttenni. Mondom hit kérdése csak az egész és minden lehetséges. Megpróbálom mostan már a történet szálát a kusza gondolatokból egy ádáz macsakegér harc keretében valahogy előkeríteni, mielőtt a bennem lakó hittérítő szerzetes teljesen leleplezi magát és kínos szégyenében elbujdosik bensőm legeldugottabb barlagjainak legaljára. A megmentő, most litvánia közepén egy francia jaguárral érkezett, ami idősebb volt, mint mi ketten összesen(!) egy nyugdijas ensz fegyverkereskedő képiben, aki nagyon „hajazott” a south park béli Jim Boo bácsikámra, csak két karja volt meg egy minimális hangja, de az nem sok, mert egyszer a szerb maffiától majdnem kapott karácsonyi díszcsomagolásban egy kgb nyakkendőt, mert a horvátoknak szállított kalasnyikovokat a bosnyák háborúban (pont ugyanevvel az autóval). Na ha valaki ezek után még kételkedik, akkor nagyon rakja félre, mert ilyen csak a mesében van, hogy a poklok poklának hetvenkilencedik bugyrából, hol génkezelt ananászokat, amik dinnye méretűek, dugdosnak fel, szőrős kecskepatás ördögfiókák, tudatunk ánuszába, maga a mindenmegtörténhet egyenesen egy faberakásos, hatvanhetes évjáratú ennek ellenére tökéletesen működő, bőrüléses álomautóba varázsol, mikor már minden reményt elvesztettünk. Szépen oda varázsol a finom puha fehérbőr ülésekre és a motor kellemes duruzsolás álomba ringat minket, mint csak az öreg francia vastüdejének nyöszörgése, amit a csomagtartóban rejtegetett és az autóban terjedő átható formalin szag zavart meg, mert megállás nélkül hét határon át Rigába jutatott, hol egy két tiszetelet körrel be is mutatta, az amúgy nem kicsi, de látnivalókban nem túlságosan bővelkedő várost, ezt a méretarányaiban a szovjetúniót másoló és tenger méretű folyójával szívünkbe rettegést ültető várost.  

 

  

 

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.