elértük turank legmagasabb pontjat, nagyon jó érzés a északi sarkoron melegíteni a fenekuk, ennek emlekere aljon itt egy laza terkep az eddigi utvonalrol, hogy hol jartuk, itt all:

Meglepően hamar sikerült Tallinba jutnunk, hatalmas meglepetésünkre, eddigi lekönnyebb utunk volt, röpke két és fél óra stoppolás után, nekünk már mint a tapasztalt utazóknak, az ilyesmi meg se kottyan, hisz az első óra csak bemelegítés, a többi pedig pikk-pakk eltelik, felvett egy cseh rendszámú litván soförrel rendelkező égetett urániumot szállító furgon, aki egy észt angoltanár karjaiba repített minket. Mert egy ilyesfajta nőszemély várt minket, ebben a kikötővárosban, ennek a fajnak is a legjellegzetesebb példánya, aki mérhetetlenül affektálva, mindent százszor elmagyarázva és a legcsekélyebb dolgokat is túltárgyalva látott el minket jó tanácsokkal,  a találkozás után mikor fogadott minket felújítás alatt lévő házában ahol őt idézve sajnos csak szarni tudunk, fürödni nem, mert fürdőszoba még nincs kész. A kamionos ki csak litván törpnyelven beszélt az autópálya bevezetőszakaszán rakott ki minket, egy olyan budaörs hangulatú helyen, ahonnan megejthettük a legyorsabb stoppunkat, mert alig öt perc alatt felvett minket az első nő, aki bevitt minket a városba, vagy is annak is olyan erzsébet atmoszférájú tájékára, hát mit lehet tenni ez egy ilyen nap volt ahol sok rekord megdőlt. Kétóra hátizsák tolás után, már a belváros közepén, egy mini deáktéren élveztük a meleg sört, amit a vártnál drágábban dobtak utánunk kemény kétszázhúsz forintért. Elnézést a zavaros élmény felidézekért, de ez már ha minden igaz egy hete történt, ami nagyon nagy idő, és képzeletemet egyre csak az északisarkör melege vonzza, minek finom lágy hantjait, már itt érzek a valagam alatt, mert a dolgok most úgy látszanak állni, hogy mire ezt a bejegyzést befejezem, mi már ott leszünk, mert az autó meg van és ha ti ezt olvassátok, akkor már az azt jeleni, hogy már az ottani szállásadónkkal, már vissza is jöttünk a strandról, mert a megbeszéltek szerint ott találkozunk vele, holnap pedig irány a mikulás, hogy szakáll tépés probája után a jővő évi karácsonyi kívánságainkat benyújsuk nála. Eszerint most akkor a Balti-tenger gyöngyszeméről, tallinról essen pár szó, meg arról az esetről, ami a legmelegebbnek mondtható a túránk során, amikor az utunkat kereszte négy osztrák homokozsó készítő.

Mi és szakértőink, nem csak Budapest örök etalonjához hasonlítgatjuk már a  városokat, hanem az eddig tapasztaltakhoz is próbáljuk mérni az új élményeket, de minden furfangunkat és okoskodásunkat egybevetne, külső szemlélőként egy két nap alatt nagyon nehéz megítélni, hogy melyik város milyen gazdag, hogy élnek ott az emberek, mert hiába fürkésszük az emberek ruházatát, a házak állapotát, az autók minőségét a helyi pénzek erősségét és a legolcsóbb sörök árát, valahogy ezek nem akarnak rendszerré állni, és egyezni a külömböző forrásokkal amikből utunk során merítkezünk, ezért álljon most itt NagyDoktor örök ríspektet megérő egy kicsit moderált vendégelőadása a baltiállamok egy érdekes megközelítéséről.

„lett-litván kutatás: az 1970-es években a litván férfiak szív-érrendszeri halálozási mutatói egyenlőek voltak a lettekével, ma a középkorú litván férfiak szív-érrendszeri halálozása négyszer magasabb a észtekénél. A vilniusi férfiak depressziósabbak, állandóan túlfeszített állapotban élnek, nyugalmi kortizol szintjük magasabb, viszont stressz helyzetekre kevésbé reagáltak kortizol-szint emelkedéssel, mint a lengyel férfiak.”

Tallinban, mint mondtam egy nem kicsit túlbuzgó és elég ügyetlen angoltanárnál szálltunk meg, akit egy pillanatra se akarok bántani, mert mielött elment a nagyszüleit istápolni vidékre egy jópár kocsma és partyhely címmel, egy lakácskulcsal és egy igen komolyan hangzó igérrettel, hogy másnap grillezni visz minket a nagynénje nyaralójába hagyott ott minket, megérkezésünk estéjén, hogy tizenegyed magunk fedezzük föl a város szépségeit. Az öröm és a megelégedés bennünk örömtáncot lejtett, mert ez a nap tényleg a legkönyebbnek ígérkezett, amikor mint mindig, minden sikerül, és hamar a papa által fizetett kétmillós konyhában kezdtünk főzésnek, ami inkább nézett ki házkutatásnak, mint gasztrónómiai interakciónak, mivel a konyha hatalmas, szép bükkfa polcai és szekrényei túl sok kaját és fogyaszthatót nem taralmaztak és a hűtőszekrény is csak penészes majonézt rejtett magában, így maradtunk a jólbevált chilis, churrys hajdinánál, amit a hobbitoktól tanultan egy szelet teavajjal bolondítottunk az egekig. Vacsora után és miután droid mód csapatunk hatalmas munkáját két laptopon hat óra alatt (már nem tudom, hogy melyik cikkek és melyik képek kerültek fel a netre) elvégezte, nagyiramba keztünk alkoholpontjainkat feltúrbózni, hogy a nagynak igért, de annál langyabb partytimet megkezdhessük, de mivel fél kettőt ütött az óra amikor egy búvár szamüveggel és egy idétlen gomba sapkával elindultunk meghóditani az észtek búval és tengeri széllel bélelt székelővárosát, már nyitott discót nemtaláltunk csak éppen zárni készülőt és olyat, honnan sírva ríva örjöngve rohant ki az emberek, könnyeiket ontva eszeveszett mód kiáltozva Michel Jackson died, died!!!!! Ezen felbuzdulva és bánatukat mélyen átérezve lekünkre a mi Jimmy-ink kakassal való afférja után egy újabb csomót kötve, nyakunkba vettük még varsóban beszerzett zsubrovka vodkánkat, ami bölény pisis fűből készítenek a hőnszeretett lengyel testvérek és garázdálkodásra adtuk a a fejünket. Köszönhetőn a kései órának és a világon fénysebességgel terjedő szomorú hírnek az belváros ezernégyszáz éves utcái üresen vártak ránk, hogy felfedezve őket, összes gyermekkori aberrációnkat, mint példának okáért az autó tetején bukfencezést és a padról bozótba ugrást kiélhessük és lányokkal zsúfolásig teli diszkó elmulasztása ellenére az egyik legélvezetesebb és legolcsóbb városnézést tegyük meg. Másnap mikor az első balti-tengeri fürdőzésünkre igyekeztünk, volt alkamunk megtapasztalni, hogyan néz ki ugyan ez a belváros nappal, hát mondhatni borzalmasabb, mint a vár vagy a váci utca a főszezonban, mert ennyi ipari méretekben idehordott túristát és ennyi bohócnak öltözött diákmunkást, ki minél több vackot dobált utánuk zsíros fityulájukért, még nem hordott hátán a föld, tehát hamar tovább álltunk és ismét mélységes hálával boroltunk le a szerencse oltára előtt, hogy volt alkalmunk előző este a magávalragadó itteni hangulatból valamennyit megkaparintani és a rengeteg turistával nem kellett érte birokra kelni.

A tengerpart a közeli tüzépről hozott kétszerrostált homokkal van feltöltve és a közeli kikötő olajos mocskával van szivárványszínüre festve, de ennek ellenére tömve van helyi naplopókkal akik úgy vágynak a napfényre mint Gyúrcsán úr a végkielégitésére, a város különben nagybánatunkra nem tartalmazott folyót, itt ez az albán jellegű tengerpart a menő, így prágai Morva, a berlini Spree, a varsói Vistula, a vilniusi Vilnia, a rigai Daugava után nem volt más választásunk ebben a sós lötyibe kellett megmártóznunk. A víz különben hideg volt és nem is annyira sós mint számítottunk és legalább annyit kellet befelé sétálnunk, mint kilencvenkettőben a háromhónapos aszály után zánkánál a balatonban, nem is töltöttünk sok időt benne, csak egy kötelesség szerinti gyors látogatást és inkább a parton süttettünk a hasunkat, hogy mikorra haztérünk régi formáknak megfelelő barnaságban víríthassunk a zöldpardonban.

Hiperaktív tanárnőnk, aki tizenhat évesen szerezte jogosítványát, ráadásul amerikában, elég hamar két utcára lakásától már nem tudta merre kell egy áltata  hippitanyának nevezett nevezett helyre eljutni, ahol szerinte hatalmas arc osztrák srácok csatlakoztak hozzánk, de Konc Zsolti, aki már többször bizonyította navigácíós képességeinek emberfeletti mivoltát, hamar megforgatva ujja körül a térképet, mint a Steve McQueen annak idején hatlövetűjét és miközben épp átgurultunk egy piros lámpán, gyorsan útbaigazította saját bevallása szerint nem túljó vezető de jó reflexekkel rendelekező söfőrünket, ennek ellenére még mindig elég nehezen találtuk meg, mert az okos tanítónéni a nyolcvankettes házszámot a nyolcvanegyes és a nyolcvankettes között kereste és nem páros oldalon.  De ezen nehézségeken túllépve érdeklődve léptünk be a hippitanya kapuján, ami az eddigiekhez képest a leglepukkantab volt és a legérdekesebb, hisz ez mozival és kiállító teremmel is rendelkezett, ráadásul találkoztunk egy leánnyal, aki magyart tanult az egyetemen, így utazásunk során előszőr beszélhettünk valakivel annyira szeretett és örök etalon nyelvünkön, amihez képest a többi nyelv manókéhoz és hobbitokéhoz volt hasonlítható. A srácok már messziről gyanúsak voltak, hogy valami más lengi körbe őket és ezen gyanúnk csak erősődött, a mikor kézfogás helyett egy döglött halat nyújtottak, ami a kézfejük lehetett egykoron, itt már nagyon féltünk, hogy mi lesz evvel az estével, négy köcsög és egy feletébb buta nő társaságában valahol az észt vidéki házikóban, egyben biztosak voltunk, hogy számunkra a szauna már kilőve, mert nincs az a hétszentség, hogy ezekkel a nagyon gyanús egyénekkel meztelenül kerüljünk egy túlfűtött helységbe. Boltba is kellett mennünk a party előtt, hol hatalmas dilemmába kerültünk, mert nekünk nem volt pénzünk, de nagyon beakartunk rúgni, a csaj meg valahogy a pasikra akart hárítani minden költséget, így hát valahogy úgy kellett ügyeskednünk, hogy kevés sör vételével, valahogy a ragyik söréből berúgva, jó magyar szokás szerint a kaját is ingyen megúszva túlélni az estét, tervünk irányvonala az volt, hogy kifigyeltük, hogy a sógorok, milyen sört vesznek és mi is abból választottunk, igaz tized annyit, hogy ne legyen feltűnő hogy kinek a sörét isszuk és a hetero barátkozás minden szabályát betartva megpróbálunk azért valamennyire közelebb kerülni a búzacsírákhoz, hátha maguktól is megkinálnak a vodkából amit vettek. A boltból legelsőnek távoztunk és tizenegy igen szavazat mellett megállapodtunk, hogy ha csak szóba hozzák fizetünk is valamit a közösbe. Az este közeledtévvel gyanúnk egyre bebizonyosodni látszott, hogy a srácok a fasz másik oldalán szeretnek lenni mint mink, mert olyan aranyosan, mondhatni már szeretni valóan csapkodták lányos mozdulatokkal a szunyogokat egymás válán és olyanérzékenyen fújták egymás lábszárára az off-ot, hogy gyomrunk egy pillantra majdnem kifordult magából és az esti kajára se tudtunk gondolni, de az esti jéghideg észt tengerben való fürdés azért meghozta az étvágyat és végül még is csak háromszor álltunk sorba a grill melett, hol a legnagyobb észt tehetségnak mondott fiatal színész forgatta a kolbászokat, és ez komoly hippipontot is kaptunk, mert Kaljujärv Rasmus barátunk komoly 26 ezer google találattal kenterbeveri ami édes-savanyú Hujbert Ferencünket is, tehát lehet büszkének lenni ránk, mert nem akárki sütötte nekünk a vacsorát. Az este felemásan sikerült eléggé, mert annyira berúgni nem tudtunk sajnos mert a legzsugoribb piaci kofánál is irigyebbek voltak a rattyerok így hiába lestük a sert, kevés csurrant cseppent nekünk belőle, de a gyanú reggel teljesen beigazolódott amit az alábbi videó is jól mutat:

Salátabuli from hernyok on Vimeo.

Tallin körülbelül ennyi volt számunkra és észtország is, mert másnap még egy vonat jeggyel lehúzva éppen a benelux álamokba utazó színész kollegát, megtekintettük a helyi lengyelpiacot ami itt russian piacnak neveznek és helyi sajátossága, hogy usanka melett gumicsizmából készült félcipőt és sírkövet is lehet kapni ott, szörnyülködtünk, még egy sort a turista sűrítette belvároson és cuccunkat összekapva, gyorsan hajóra szálltunk, hogy mihamarább egy újabb országot satírozzunk be a térképen, hol már jártunk. Érdekesség még, hogy a litván hobbit nyelv kellemes volt a fülnek, a lett az érdekes de semmi különös nem volt benne, az észttől leesett az állunk és azt hittük megtaláltuk a legérdekesebett, de amikor meghallotuk a finn makokást leesve a székről könnyünket törölgetve percekig hasat fogva kiszakadt belőlünk a nevetés és még most is mikor már egy hete ebben az országban vagyunk, meghallunk egy érdekesebb szót nevetni támad kedvünk, de erről majd később a finn beszámolóban részletes elemzést nyújtunk. most ennyi mert indulunk felkeresni a sarkört a világnyakát átölelni.

Reggel felébredek, jönnek már a csövesek, segít rajtuk a cigaretta, megfürdünk a Daugavában, városnézés eszem-iszom, bevásárlunk itt, ha mondom, autó jön értünk indulhatunk, ha buli van mi sosem alszunk, ligo lesz az élet velej, szerelmes is leszek beléje. Mindig mondom hogy kétharmados, petőfibajszos magyar népköltészetben van az igaság legszebben és legtömörebben elrejtve, de nekem hinni, nem sokan szoktak, igaz ez nem annyira érdekel, induljon hát a történet el a lett földön történtek második epizódja, mikor Vlagyimir kolega, aki valójában Jurij elvitt minket megülni a híres nevezetes ligo fesztivált.

Mi már úton voltunk, mikor tisztázodott számunkra, hogy ligo, nem egy hely, hanem egy ünnep, mint a karácsony, csak ezen a földön ez sokkal fontosabb és ez azért vicces mert volt olyan ötlet, hogy vilniusból nem rigába stoppolunk hanem egyből ligóba. Meg is találtuk a google térképen, ami még mindig humoros nagyon, mert elég sokan hülyének néztek és nagy örömmel dudáltak volna, ha egy ligo táblával állunk az út szélén, mert az itt körübelül azt jelentené, hogy boldog karácsonyt mindenkinek, na mindegy szerencsénkre nem így alakult, de lagalább volt egy felettébb sziporkázó történet a tarsolyunkban, amivel elég gyorsan be tudtunk vágódni a helyi arcoknál. Ligó az az ünnep aminek az a lényege, hogy nem kell dolgozni, hanem vidéken kell vedelni a haverokkal és ha elég merész vagy, akkor egy-két ezredéves népinemzeti hagyományörző játékokat kell játszanodi, vagy is hát nekünk ennyi szűrödött le ebből az itt töltött két napbból. Egyszó mint egyezer temérdek gondolat,  mint egyfalat kenyér az éhes szájnak úgy jött minékünk e lett vidéki kiruccanás, ami az univerzum energiájival töltötte meg az előző kényszerű napok szenvedései közben megfacsarodott lekünket. Jurij és barátai nagyon kedves népek, kik érdeklődve fogadták fáradt vendég testünket és egyből bevetve minden trükküket, a mélyibe dobtak a helyi népszokások tengerenének, mert egy gyors bémutatkozás és tisztázás után, hogy mink hogysmint kerültünk ide, elvittek minket a szomszéd tanyára egy kétszáz éves sötét avagy füstös szanuába, minek lényeg és neve onnan adódik, hogy fával fűtik föl a nagyhalomba rakott köveket, már kora reggel tüzet gyújtva és ajtót ablakot nyitva hagyva, várják, hogy a holdkövek, mit szűzlányok gyűjtöttek, magukba rejtsék a hő titkát és a füst, ami a rossz szellemke előzésére kell távozzon a helységből, hogy alkalmassá váljon az ifjak férfivá avatatására. Itt agyag köcsögből isszák a kenyérből készült, édes, barnán habzó házisört zabkását és grillezet hódot zabálva és özönvíz korabeli sorverseny mérközéseket játszanak hagyományőrzés néven, hogy megüneppeljék napfivér győzelmét a sötétségnek hadain, mi pedig értetlenkedve álltunk itt és néztük, hogy  kerültünk ide a porzó krumliföldek közé és hogy mi ez a sok ember aki baráti érdeklődésével kényeztet és mámorító löttyeivel itat és rávesz minket, hogy fapapucsba bújva nagyon csúnya nőnek öltözve velük játszunk, mint a boldog óvodások kik, már rég nem tudják hová tűnt belőlük, az előző napok keserűségének tüskéi. Hihetetlen érzés ez elhihetitek feleim, ami mindent megér, a véletlen, a sors a mindenmegtörténhet mérhetetlen hatálmának kegyéből, a hitért cserébe ily dolgokat kapni és átélni, hogy házigazdánk, aki a helyi erdő vadőre és különben mániákus világháború fanatikus - ezért visel katonaruhákat, hogy a szanuába, hol a hetvenfokos gőz szétmarja a tüdődet és ez az ember juharfa gallyakkból font rituális háncsokkal  szertatásosoan megcsapkodjon a téged kínzó fáradságot és rosszat hozó gondolatokat idéző szellemeket kiűzze testedből, szó szerint véve kiseperje pszichéd labirintusának legeldugottabb sarkait is. Tehát sötétszauna, amit a mennyei angyalok ajándékoztak a földlakóknak, hogy túléljék az életet.

Még mindig értetlenkedve a történteken és itt létünkön visszatértünk, tanyánkra, hol egy skanzenbe illő faház mellett vertük föl koszovói sátrunkat (ez már olyan eposzba illő állandójelzővé vált sátrunkra a legjobb jellemzés végett) és utána rohantunk mert kezdődött a népszokások második fejezete, hol revanst vehettünk a sorvesenyeken szenvedett csúfos vereségért, az úgynevezett sötét focival, aminek különlegessége, hogy harmincan kell játszani a rét közepén kaszálás révén kialakított igen kis mérető 7x22 méteres pályán disznóól ajtóból készült kapukkal. Itten megmutattuk ám mi is az a nyeregalatthústpuhító hungarianfootball, és a térdig érő fű és az éjféli félhomály ellenére Dr. Cartoon három jómagam meg kettő gólt vágva lettünk csapataink legjobbjai és egyből hatalmas népszerűséget nyerve a csajok körében akik már mind rendelkeztek párral, de ennek ellnére az esti vacsora során hol rokkadásig megrakott terülj-terülj asztalkák kápráztattaák szemeinket, a legjobb falatokkal minket kényesztettek. Mert az éjszakai focit helyi szokás szerint éjszakai zabálás követte, házisajtokkal, izzó grillrácsokal és hát mindenféle földi jóval miknek sorolására most nincs mód és kimeríthetetlenek vélt alkohol tartalékokkal a hűtőveremben, ami pukkadásik töltötte bendőket és már bizonyitékok sora után véglegesítette bennünk a felismerést, hogy ez a túra minden elképzelést felülmúlóan nagyrészt a zabálásról fog szólni és erre az azóta eltelt napok sem cáfoltak rá. Mert ligó óta sok mindent megjártunk már, sok hullámvölgyet követő világtetejét, de ezekről később, most még ligó másnapja van hátra.

A nagyon is unalmasnak igérkező másnap, hol másra sem volt dolgunk csak, hogy az előző estét folytassuk, mert a későnkelés után csak a lustálkodás volt megengedett, mert a helyi menyecskék egymással versenyezve mérettek meg a konyhaművészet különböző versenyszámaiban a kávé felszolgálástól kezdve (itt kell megjegyeznem, hogy mióta elindultunk, nem tudtunk egy normális kávét inni, mert a sors nem hozott össze olyan figurákkal, kinek függősége a miénkhez lenne hasonlatos, így vagy instant /íze nem méltatható/ vagy americai /ez túl híg egy férfinak/ vagy török /ennek utolsó decijét a zacc bitorolja/ formáját adták e szent nedűnek), a reggelikészítésen át a mosogatásig, így a semmi közepén újból az élet tetején találtuk magunkat, amit újbóli hippipont gyűjtéssel fejeltünk meg, mégpedig a részeg söförrel való utazás nevezetű furcsa lény tiszteletére tett hálaadó imádság elmormolása következtében, mert úgy adódott, hogy egyszerre támoadt kedve mind a harminc vendéglátónknak a közeli folyóban fürdéshez (ez még mindig a hugysárga daugava, csak hogy lássátok tudom én az összes folyó nevét amiben megmártóztunk), így egy ford transit rakterébe huszonhárman zsufolódva össze, aminek pontos hippipont értékéről még vitatkoznak a pihentológiai tanács gajdasági minisztériumának tárcanélküli szaktitkárai, felkerekedtünk és mivel igencsak harcban voltunk a kimeríthetelen sör és házi áfonyabor tartalákokkal, mert isteni feladatunk volt elpusztítani azokat, egy hogy is mondjam nem szomjas egyén vállalta magára a sofőr szerepét, aki nagyban hasonlított Alföldi komára, akit jellemezni az ismeretleneknek felesleges, az ismerősöknek meg szükségtelen, mert különös jelensége csak a tapasztalás útján fedezhető fel, hogy meghódítsa a helyi földutak porzó útvesztőit. Hihetetlen (kedvenc szavam, ezt használom legtöbszőr, de ezt nézzétek el nekem, mert mióta elindultunk egyre csak földre eső állam folyamatos visszarakását el sem hiszem), hogy bármerre járunk, mindenhol, minden városban, minden autóban, úton és útfélen folyamatosan ismerősök hasonmásaiba futunk, kikről ha  majd időnk és leleményünk engedi külön elemzést készítünk.       

 Miután megmutattuk a letteknek, hogy milyen magyar módra a bulgárhasas és ők megmutatták, hogy milyen a lett módra épített kicsiarakás, a nap további részét a bennünk felgyülemlett alkoholpontok kihasználásával a hagyományőrzésnek szenteltük vagy is hát vendéglátóink akaratának megfeleően mink is annak szenteltük, ami a lányoknak virágkoszurú készítésből a férfiaknak juhartölgykoszorú késztésből állt, ami olyasmi népszokás errefelé, mint nálunk a májusfa állítás, csak itt a népi hagyományba rejtett szexualitás feninímebb jellege domborodik, míg nálunk a maszkulínabb, de most nincs kéznél nálam egy tizennyolcas karika, hogy ez érdekfeszítő témáról bővebben disszertáljak, tehát a páratlanok, kik nem tudtunk elveszni kedvesünkkel az erdőben vagy a méteres fűben, szederszedésnek adtuk a fejünket, hogy e sűrített mézédes ízbombákkal kényesztessük izlelőbimbóinkat, felkészítve a bennünk lakó ínyencet az esti vacsorára és a bennünk lakó puskás szellemet az újboli focipályai megmérettetésre, mert a történelem szinte pontosan lemásolta az előző estét, szebbnél szebb magyar gólokal és a kimeríthetetlennek vélt alkohol kimerítésével dúsítva, mert ilyen egy igazi ligó, hagyomány és alkohol. Másnap még mindig kaja, a székből se kellet volna felállni, mert a késői reggeli és a korai ebéd között alig telt el egy két óra, igaz mi ezt a inkább a fürdőzés jegyében töltöttük, hogy az unalom ne vájjon túl mély barázdákat az emlékezetbe, mert vendéglátinkat egy rossz szó se illetheti, mert kedvesek voltak és barátságosak az összes, akik tényleg a kényeztettek minket, de nem volt meg bennük az a magyar vircsaft vagyis mulatós hangulat, amivel igazán üneppelni lehet egy ilyen nagyszerű ünnepet, mint a ligo, csak ültek körben körben és hablaty nyelvükön szórakoztatták egymást, a lehető legtovább húzva a pakolás és az indulás kezdetét. Tehát ennyi volt ligo fesztiválja, térjen mindenki nyugovóra mára, mi is ezt tettük rigában, másnap pedig indultunk az észtek fővérosába.           

tovabbi kepek

http://picasaweb.google.com/fraags

http://picasaweb.google.com/diana.kula

Nem tudom már mióta vagyunk úton, de valahogy olyan sok minden történt, hogy rosta likacsos agyam már vagy szászor megtelt emlékeikkel, de mégis mintha tegnap lett volna az ezeredéves indulás. Álljon hát itt az eddig történtek rövid memoárja az utazótársaink szemével látottak és az ő nagybecsű szájukkal elmondva és kedves igényüknek megfelelően kiválasztott képekkel ilusztrálva.

Deozóder- első nap

Bizakodva és nagyon másnaposan indultunk útnak, az ismeretlenbe, én azért válsztottam ezt a képet, mert jól tükrözi a bennük lakó érzelmeket és a ránk nagyon jellemző lokálpatritizmust, hogy az első igazi turista fotót a lakásunktól három utcára készítettük a nemzeti múzeum előtt. A beállítás megfelel az ndkás turista fotó jólbevált követelményeinek, középen mosolyogva mink magunk vagyunk láthatóak, háttérben pedig lenene a lényeg, ha normálisan látszana. Ez így kötelező.

Konc Zsolti – második nap

Gondoltam folytatom a tipikus turista fotó rovatot és akkor nem kell jellemeznem a képet, mert Deó barátunk már ezt megtette, kötelező hátizsákos, kamerába mosolygós fotó a moldva partjárol, hol meg is kezdtük, túránk fő vezérfonalának felgombolyítását vagy is, hogy minden fővárosban megfürdünk az adott folyóban. Prágában csak egy villám kiruccanást tettünk két okból kifolyólag, mégpedig, mert ez ötödik látogatásunk volt a csehek turista pardicsom városában és mert a túra elején messzebbre akartunk jutni, hogy legalább érezzük, hogy elindultunk.

Itihazatelefonál – harmadik nap

A terveinknek megfelelően a harmadiknapot berlinben tölöttük, de erről már olvashattok egy háromrészes elég hosszúra sikerült beszámolót, de ez a kép szerintem magáért beszél és berlinben szerzett, minden élményünket magában foglalja. Benne van hullámzó kedélyálapot, a tekintetek jól mutatják a partyfáradság okozta kábulatot és az ingyensörök számát és azt hogy szegény első hostunk legfőbb tevékenysége az otthonülés volt.

Armando Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvina- negyedik nap

Negyedik nap még mindig berliban (ahol összesen négy napot töltöttünk) és mint minden folyót a Spreet is meghágtuk. Érdemes figyelni a behatolás elötti pillanatban a hamarosan érkező kéj izgatott várása okozta örömöt, hogyan ül ki Dr. Cartoon háromnapos borostái közé és hogy a háttérben a házak tetejei, hogyan törik ketté a horizontot, még izgalmasabbá táve így a képet.

Bébábú- ötödik nap

A kép szinte tökéletes kompozicój, jól sejteti a fotós illuminációs állapotának és hozzáértésének hatalmas fokát (mondhatni úgy is, hogy véralkohol szintjének hatalmas fokát). Meseszerű, ahogy Dr Karton olyan fitymáló tekintettel néz hátra francia barátainkra, amíg a magyarok pont azt mutaják meg nekik, hogyan kell egy ensz segély sátrat egyperc tizenöt másodperc alatt felverni és hogy szolid szürke alsógatyás segge kilóg levis 507-eséből még jobban megfejeli a mitsemtörődömségét.(azért sajnálom azt a három cöveket, akki az akció után sosem kerültek elő.)

Dr Cartoon-hatodik nap

Nagyon nagyon nehéz volt megtalálni ennek a kritikus napnak (mindig a hatodik napon vannak a legnagyobb mélpontok) a legjelemzőbb képét, de szerintem megérte a sok tanakodás, mert ebben minden benne van. Nem is tudom hol kezdjem, a újboli lelkesedést tükröző szemeknél vagy a franciabarátok okozta öröm kifejeződését a kéztartásban, vagy mustang úr félig nyitot száján kiszűrődő „Ich libe dic” sörszagú, delhuszadzsonis leheletét elemezzem, amivel a hatnapos cölibátus megtörésére igyekezett a keletnémet menyecskéket rávenni.

Mr. Nyam nyam- hetedik nap

A hatalmas üres tér(hatalmas a macskakövek és a betonjárda bizar elrendezés, olyan kietlen és mégis érezhetővé teszi a képet), ami ábrázolja bennünk lakó másnaposág szellemének távozása okozta űrt, Drcartoon ügyes keze nyomát dicséri, így jól érzékelhető a ránk váró ötórás megpróbáltatás, amit egy aluljáróban talált féltábla milka és a két eurós mcdonalcos asványvíz segítségével sikerült átvészelnünk, de a kedvencem még is Mustang úr arcán tükrözödő bizalom, ami a nincslehetetlenbe vetett hit bizonyítéka.

Ropi Geller és a pesti srácok- nyolcadik nap

Varsó, jó hely, de sok itt a köcsög. Hihetetlen kocka unalmunkat az efajta figurák szinesítették, meg a modern magyar film utáni rajongásukat nekük hatalmas lelkesedássel ecsetelő helyi kallerek, de róluk sajnos nics fotó.

James Joyce- kilencedik nap

Nem is tudom ki a nagyobb szamár Mutang úr vagy dr. Karton és ebből a képből se derül ki, de elgondolkoztató az biztos. Fontos ez a kép mert rajta van Homer is meg Michalina is(rá tok bízom az azonosítást) és mindkettő meg érdemel egy örök ríspektet, hogy lehetővé tették Varsóból eljussunk Vilniusba. (egyik eledellel szolgált, a másik örök jókedve; itt kell még megemlíteni ennek a napnak harmadik fontos szereplőjét a néger osztrák angyalt ki kimentett minket a lengyel krumpliföldek torkából)

Albert Röflex- tizedik nap

Egy jólsikerült fotó a hobbitok földjéröl, vagy is annak tetejéről. A címet adnék neki nem lenne nehéz dolgom, mert egyből rávágnám, hogy Iszkvicsi ami a képpel összhangban mindent elmond törplandról. A fej ketté vágott elidegenítő hatás, ami hobbit lét megfoghatatlanságáról szól és a szépen sorakozó és egyre élesedő sörösüvegek pedig azt a folyamatott hivatott mutatni, hogy loptuk hobbit barátainkkal egymást egymás szívébe, hát nem gyönyörű. Szeretem, ahogy mustangúr kezeli a daguerre-i nyelv taníthatatlan eszközrendszerét.

Mustang úr a moho-tizenegyedik nap

Rengeteg minden történt aznap, de legemlékezetesebb, mégis csak a szemüveg party volt, aminek összeségét talán ebben a fotóban sikerült legjobban összesűríteni, mert van benne alkohol, homály, öröm, viszály, kétségbesés, bizalmatlanság, vér, barátság, stop meg hopp, némi könny, dugiban ivás, jó kedv, üvöltözés, röplabdai fáradság, ipari homok, jókedv, barack, vilniai illat, kacagás, vizes haj, szörnykutya szörcsögés, tehát egyszóval ami kettő, villnius tizegyedik nap.

Akaki-tizenötödik nap

A kép ami a rivalzálásról, ami túránk eigyik hajtómotorja, meg az egycsapatba tartozásról mesél nekem. Persze volt még más is ebben a napban és mert csak egyet lehet választani és az én japánul dobogó szívem ezt érzi közel magához, mert ez a kettőség jellemző az én hazámra is. Tehát még mindig Vilnius, sportnap és a kihagyhatatlan ugrálás, amiben mindig valami újat mindig valami extrémebbet és feltűnőbbet kell alkotnunk, mindig jobbat, mint a másik, mert ezért megyünk egyik helyről a másikra, hogy lehetőség legyen újabb fotókat készíteni és ez az ami minket valahol összeköt, mert egymás nélkül nem ugyanolyan, mert egy jó ugrálós képet csak az egyikönk tud a másikról készíteni, mert ezt nem lehet megtanulni, ezt érezni kell, ezt harmadik fél nem tudja pótolni. Ime itt a bizonyíték, ha ketten ugrunk, akkor nem tudják a legtökéletesebb pillanatban elkapni. ennyi. azt hiszem ez érthető így.

Lamp Oil-tizenhatodik nap

A kép közepén a lemenő napban csillog a nyugtával dicsérés, mert mindig minden sikerül, a legnagyobb kínok, amit a kép többi részén uralkodó sötét és homály fémjelez, közül is kikavarognunk valahogy. Persze középen Dr Karton, Mustang úr, jómagam és a többiek, hogy az egységet mutassuk, a vasbeton hídkorlát pedig nem más metafórája, mint legszocialistább, kőkemény, kocka Rigáé egy tengerméretű folyóval a háttérben, aminek szexuálisan túlfűtött jelentőségét nem szerepem itten részletesebben elemezni.

Kodzsek felügyelő-tizenhetik nap

Igaz, meg kell hagyni a kép nem a legtökéletesebb, de ennek ellenére nagyon sok van benne amit valahol az orosz-lett-belorusz határ környékén elveszve a nemistudomhanyadikvilágvégén a ligo fesztiválon, ami a nap diadalmaskodásának sörivással megült ünnepe egy kétszáz éves lett sötét szauna elött. A képben ez mind benne van, röviden csak ennyit, majd fogok ömlengeni róla eleget. Aggódni nem kell anális behatolás nem történt a melettem látható bivaly erős szénlapátoló egyénnel csak tölgyfaágakkal csapkodott meg rituálisan.

Charoltal- meg egy ráadás

A kép címe a négykarú láma az élet tetején lejti örömtáncát, míg körülötte a lett népinemzeti hagyomámyörző klubb énekli az áve máriát, űrből jövő energiákat felszabdítva a világbékéért küzdeni. Hihetetetlen mit ki nem bír egy kompakt feketeszínű fényképezőgép hétmillió megapixele, mert az emberi szem retina hártyája ezen látványtól, már rég kiégett volna. Ez az ami csoda.

Ui.: agyam lukacsos, mint egy gólyó által lyuggatott tengeri szivacs, így a napok lehet, hogy kicsit összekeveredtek, de nembaj, majd még lesz képelemzés kettő.

Indulunk, indulunk elindulunk, ebből a részegeknek való székelővárosból, megkeresni, valahol fönt, annak ellenére hogy hallottunk olyan pletykákat, hogy pont itt tartózkodik, megkeresni a mikulást, hogy szakállát megtéve, próbára tegyük valódiasságát és reményeinknek megfelelően nagyon is valódi lesz és így benyujthatjuk neki jővő karácsonyi ajándék igényeinket. Mivel errefelé nemcsak emberből, hanem oxigénből is egyre ritkábbak a dolgok, rénszarvastőgyet szopva megpróbáljuk túlélni a dolgokat. Intenet közelben nem tudom mikor leszünk legközelebb, addig is ne aggódjatok, minden rendben lesz, csak most kezdődik a neheze, de mint tapasztalt utazók háromora alvással jól felkészülve útnak indulunk. Egy két adósságunk van még mivel tartozunk, de majd bepótoljuk valahol a lapp pusztában ezeréves fenyők árnyékában a ligón történteket, meg a vilniusban történteket, hol találkoztunk egy észt angoltanárnővel és négy osztrák ratyi haverjával, meg a Helsinkiben történteket. Egy, két, há, négy nap mulva valamikor jelnetkezünk újból addig is mondjatok el értünk egy két ave mariat, hátha segít a gombagyűjtésben.

Üdv dr Cartoon és Mutsang úr és még sokan mások!