Nem tudom már mióta vagyunk úton, de valahogy olyan sok minden történt, hogy rosta likacsos agyam már vagy szászor megtelt emlékeikkel, de mégis mintha tegnap lett volna az ezeredéves indulás. Álljon hát itt az eddig történtek rövid memoárja az utazótársaink szemével látottak és az ő nagybecsű szájukkal elmondva és kedves igényüknek megfelelően kiválasztott képekkel ilusztrálva.

Deozóder- első nap

Bizakodva és nagyon másnaposan indultunk útnak, az ismeretlenbe, én azért válsztottam ezt a képet, mert jól tükrözi a bennük lakó érzelmeket és a ránk nagyon jellemző lokálpatritizmust, hogy az első igazi turista fotót a lakásunktól három utcára készítettük a nemzeti múzeum előtt. A beállítás megfelel az ndkás turista fotó jólbevált követelményeinek, középen mosolyogva mink magunk vagyunk láthatóak, háttérben pedig lenene a lényeg, ha normálisan látszana. Ez így kötelező.

Konc Zsolti – második nap

Gondoltam folytatom a tipikus turista fotó rovatot és akkor nem kell jellemeznem a képet, mert Deó barátunk már ezt megtette, kötelező hátizsákos, kamerába mosolygós fotó a moldva partjárol, hol meg is kezdtük, túránk fő vezérfonalának felgombolyítását vagy is, hogy minden fővárosban megfürdünk az adott folyóban. Prágában csak egy villám kiruccanást tettünk két okból kifolyólag, mégpedig, mert ez ötödik látogatásunk volt a csehek turista pardicsom városában és mert a túra elején messzebbre akartunk jutni, hogy legalább érezzük, hogy elindultunk.

Itihazatelefonál – harmadik nap

A terveinknek megfelelően a harmadiknapot berlinben tölöttük, de erről már olvashattok egy háromrészes elég hosszúra sikerült beszámolót, de ez a kép szerintem magáért beszél és berlinben szerzett, minden élményünket magában foglalja. Benne van hullámzó kedélyálapot, a tekintetek jól mutatják a partyfáradság okozta kábulatot és az ingyensörök számát és azt hogy szegény első hostunk legfőbb tevékenysége az otthonülés volt.

Armando Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvina- negyedik nap

Negyedik nap még mindig berliban (ahol összesen négy napot töltöttünk) és mint minden folyót a Spreet is meghágtuk. Érdemes figyelni a behatolás elötti pillanatban a hamarosan érkező kéj izgatott várása okozta örömöt, hogyan ül ki Dr. Cartoon háromnapos borostái közé és hogy a háttérben a házak tetejei, hogyan törik ketté a horizontot, még izgalmasabbá táve így a képet.

Bébábú- ötödik nap

A kép szinte tökéletes kompozicój, jól sejteti a fotós illuminációs állapotának és hozzáértésének hatalmas fokát (mondhatni úgy is, hogy véralkohol szintjének hatalmas fokát). Meseszerű, ahogy Dr Karton olyan fitymáló tekintettel néz hátra francia barátainkra, amíg a magyarok pont azt mutaják meg nekik, hogyan kell egy ensz segély sátrat egyperc tizenöt másodperc alatt felverni és hogy szolid szürke alsógatyás segge kilóg levis 507-eséből még jobban megfejeli a mitsemtörődömségét.(azért sajnálom azt a három cöveket, akki az akció után sosem kerültek elő.)

Dr Cartoon-hatodik nap

Nagyon nagyon nehéz volt megtalálni ennek a kritikus napnak (mindig a hatodik napon vannak a legnagyobb mélpontok) a legjelemzőbb képét, de szerintem megérte a sok tanakodás, mert ebben minden benne van. Nem is tudom hol kezdjem, a újboli lelkesedést tükröző szemeknél vagy a franciabarátok okozta öröm kifejeződését a kéztartásban, vagy mustang úr félig nyitot száján kiszűrődő „Ich libe dic” sörszagú, delhuszadzsonis leheletét elemezzem, amivel a hatnapos cölibátus megtörésére igyekezett a keletnémet menyecskéket rávenni.

Mr. Nyam nyam- hetedik nap

A hatalmas üres tér(hatalmas a macskakövek és a betonjárda bizar elrendezés, olyan kietlen és mégis érezhetővé teszi a képet), ami ábrázolja bennünk lakó másnaposág szellemének távozása okozta űrt, Drcartoon ügyes keze nyomát dicséri, így jól érzékelhető a ránk váró ötórás megpróbáltatás, amit egy aluljáróban talált féltábla milka és a két eurós mcdonalcos asványvíz segítségével sikerült átvészelnünk, de a kedvencem még is Mustang úr arcán tükrözödő bizalom, ami a nincslehetetlenbe vetett hit bizonyítéka.

Ropi Geller és a pesti srácok- nyolcadik nap

Varsó, jó hely, de sok itt a köcsög. Hihetetlen kocka unalmunkat az efajta figurák szinesítették, meg a modern magyar film utáni rajongásukat nekük hatalmas lelkesedássel ecsetelő helyi kallerek, de róluk sajnos nics fotó.

James Joyce- kilencedik nap

Nem is tudom ki a nagyobb szamár Mutang úr vagy dr. Karton és ebből a képből se derül ki, de elgondolkoztató az biztos. Fontos ez a kép mert rajta van Homer is meg Michalina is(rá tok bízom az azonosítást) és mindkettő meg érdemel egy örök ríspektet, hogy lehetővé tették Varsóból eljussunk Vilniusba. (egyik eledellel szolgált, a másik örök jókedve; itt kell még megemlíteni ennek a napnak harmadik fontos szereplőjét a néger osztrák angyalt ki kimentett minket a lengyel krumpliföldek torkából)

Albert Röflex- tizedik nap

Egy jólsikerült fotó a hobbitok földjéröl, vagy is annak tetejéről. A címet adnék neki nem lenne nehéz dolgom, mert egyből rávágnám, hogy Iszkvicsi ami a képpel összhangban mindent elmond törplandról. A fej ketté vágott elidegenítő hatás, ami hobbit lét megfoghatatlanságáról szól és a szépen sorakozó és egyre élesedő sörösüvegek pedig azt a folyamatott hivatott mutatni, hogy loptuk hobbit barátainkkal egymást egymás szívébe, hát nem gyönyörű. Szeretem, ahogy mustangúr kezeli a daguerre-i nyelv taníthatatlan eszközrendszerét.

Mustang úr a moho-tizenegyedik nap

Rengeteg minden történt aznap, de legemlékezetesebb, mégis csak a szemüveg party volt, aminek összeségét talán ebben a fotóban sikerült legjobban összesűríteni, mert van benne alkohol, homály, öröm, viszály, kétségbesés, bizalmatlanság, vér, barátság, stop meg hopp, némi könny, dugiban ivás, jó kedv, üvöltözés, röplabdai fáradság, ipari homok, jókedv, barack, vilniai illat, kacagás, vizes haj, szörnykutya szörcsögés, tehát egyszóval ami kettő, villnius tizegyedik nap.

Akaki-tizenötödik nap

A kép ami a rivalzálásról, ami túránk eigyik hajtómotorja, meg az egycsapatba tartozásról mesél nekem. Persze volt még más is ebben a napban és mert csak egyet lehet választani és az én japánul dobogó szívem ezt érzi közel magához, mert ez a kettőség jellemző az én hazámra is. Tehát még mindig Vilnius, sportnap és a kihagyhatatlan ugrálás, amiben mindig valami újat mindig valami extrémebbet és feltűnőbbet kell alkotnunk, mindig jobbat, mint a másik, mert ezért megyünk egyik helyről a másikra, hogy lehetőség legyen újabb fotókat készíteni és ez az ami minket valahol összeköt, mert egymás nélkül nem ugyanolyan, mert egy jó ugrálós képet csak az egyikönk tud a másikról készíteni, mert ezt nem lehet megtanulni, ezt érezni kell, ezt harmadik fél nem tudja pótolni. Ime itt a bizonyíték, ha ketten ugrunk, akkor nem tudják a legtökéletesebb pillanatban elkapni. ennyi. azt hiszem ez érthető így.

Lamp Oil-tizenhatodik nap

A kép közepén a lemenő napban csillog a nyugtával dicsérés, mert mindig minden sikerül, a legnagyobb kínok, amit a kép többi részén uralkodó sötét és homály fémjelez, közül is kikavarognunk valahogy. Persze középen Dr Karton, Mustang úr, jómagam és a többiek, hogy az egységet mutassuk, a vasbeton hídkorlát pedig nem más metafórája, mint legszocialistább, kőkemény, kocka Rigáé egy tengerméretű folyóval a háttérben, aminek szexuálisan túlfűtött jelentőségét nem szerepem itten részletesebben elemezni.

Kodzsek felügyelő-tizenhetik nap

Igaz, meg kell hagyni a kép nem a legtökéletesebb, de ennek ellenére nagyon sok van benne amit valahol az orosz-lett-belorusz határ környékén elveszve a nemistudomhanyadikvilágvégén a ligo fesztiválon, ami a nap diadalmaskodásának sörivással megült ünnepe egy kétszáz éves lett sötét szauna elött. A képben ez mind benne van, röviden csak ennyit, majd fogok ömlengeni róla eleget. Aggódni nem kell anális behatolás nem történt a melettem látható bivaly erős szénlapátoló egyénnel csak tölgyfaágakkal csapkodott meg rituálisan.

Charoltal- meg egy ráadás

A kép címe a négykarú láma az élet tetején lejti örömtáncát, míg körülötte a lett népinemzeti hagyomámyörző klubb énekli az áve máriát, űrből jövő energiákat felszabdítva a világbékéért küzdeni. Hihetetetlen mit ki nem bír egy kompakt feketeszínű fényképezőgép hétmillió megapixele, mert az emberi szem retina hártyája ezen látványtól, már rég kiégett volna. Ez az ami csoda.

Ui.: agyam lukacsos, mint egy gólyó által lyuggatott tengeri szivacs, így a napok lehet, hogy kicsit összekeveredtek, de nembaj, majd még lesz képelemzés kettő.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.