Június hó 8-án, egy ködös és andalitó reggelen, ha minden igaz a Gellért hegyen a fakereszten átszűrődő napfelkeltével és edusho dupla kávéval és karhajlítás nyújtással, csipő és darázsderék körzéssel reggeli imával és határtalan lelkesedéssel nyitjuk meg 2009 Stophop elnevezésű kaland- élmény- és szeksztúránkat.

Most érkezett meg a nyomdából frissen és melegen tintaelfolyásoktól mentesen a programfüzetünk, figyeljetek és jegyezzetek.

Június 7 VASÁRNAP NULLADIK NAP – A ráhangolódás

Nulladik nap mindenhol kötelező mióta az LGT fellépett a sziget fesztiválon, mi nekünk is szükségünk van rá ahogy a gordonka művészeknek a hangvillára és a szintetikus drogokra. Ráhangolódunk mint vasutas az alkalmi szexre.

Helyszín Budapest, szülővárosom és mostohám, boldogságom és szenvedésem megtestesitője. Alvás a Gellért hegyen, fogmosás a hatos villamoson.

 Június 8  HÉTFŐ ELSŐ NAP – A kezdet

A bevezetőben már emlitett rituálék után hüvelykujj görbités a valaha Osztyapenkó néven futó forgalmi csomópontnál. Az előzetes várakozásokkal ellentétben gyorsan és magabiztosan eljutunk Prágába, útunkat megszakítjuk Pozsonyban egy csobbanás erejéig. Este alvás Prágában a Gellért hegyen, tisztálkodás a Moldvában. Tisztelettel adózás az öt évvel ezelőtti emlékeknek.

Június 9 KEDD MÁSODIK NAP –  Drezda

Játék határok nélkül, miután kellőképpen megszerettük e cseh remeket, hüvelykujjunk segitségével az elveszett városba, az NDK gyöngykagylójába helyezzük át konditermek garmadájában megedzett és szálkásra formált férfitestünket és a benne hordozott érzékeny lelkünket.

Június 10-13 SZERDA SZOMBAT ELSŐ HÉT  - Berlin

Németország fővárosára és a befogadott kulturális impulzusok és töménytelen alkolmennyiség feldolgozására szentelünk négy napot, reméljük ez se nem kevés se nem sok. Amúgy megfürdünk Európa összes fővárosának összes folyójában, mondtam már?

Június 14-15 VASÁRNAP ÉS HÉTFŐ MÁSODIK HÉT – Varsó

Tudományos expedíció a lengyel fővárosban, válaszkeresés az örök dilemmára, hogy akkor most a lengyel lányok tényleg szépek, vagy pedig kövérek, ahogy a két tábor hivei szakadatlan állítják. Vizvezeték szerelő számlálás.

Június 15-16 KEDD SZERDA – Vilnius

Litván barátaim egy éve igérgetett meglátogatása nem tűr halasztást. Móka kacagás a 2009 év kulturális fűvárosában.

Június 17 CSÜTÖRTÖK – Riga

Gyors vizit ebben a furcsanevű városban, ha tényleg nagyon szép és üde és ha megüti a feng sui faktort, akkor akár maradunk még egy napot, nem sietünk sehová, legfőkébb nem haza.

Június 18 PÉNTEK – Talinn

Észt nyelvtudásunk fitogtatása végett egy nap erejéig megszálljuk a hobbitok városát, ennek a cuki kis közösségnek megyfigyelése szigorúan két lépés távolságból.

Június 19 SZOMBAT LÁTÁSTÓL MIKULÁSIG -Helsinki

A finn nyelrokonság és Huckleberry Finn nevében kompraszállunk és tengeribetegségtől émelyedve partraszállunk az északi turulfattyak ezer tó országában.

Elindulunk kaland éhes természetünkkel és célba vesszük az északi sarkkört, ami reményeink szerint fel van rajzolva nagy fehér krétával és lehet rajta ugrálóiskolát játszani. Meglátogatjuk a Mikit lappföldön, és megmogyorózzunk a zsákját.

Utána Svédcsavar és következik a túra második része, melynek részletei a stokholmi vasutállomás értékmegörző széfjében rejlik.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogyan örökítsük meg felmerülő ötleteinket, hogy ne csak széllel bélelt üres és vágyva vágyott gondolatok, ötletek, remegő szárnyú ideák maradjanak, hanem a megjegyzés és megvalósítás csodálatos misztériuma által örök fényként a börünk alá égjenek, az ereinken felszívódva agyunkba jussanak lelkünk épülésére.

Mert az ötletek csak ömlenek, nagy segítségünkre van az internet, némi alkohol és zöldellő pozitív vibrálás a füstös kocsmák áporodott ösztönző zugaiban, a megjegyezésükkel, finomításukkal, szép csokorba fűzésükkel már nagyobb bajok vannak, mert figyelmetlenségünkben elfolyik alattunk az idő és valahogy sose lesznek lejegyezve és így romokba dőlő kártyavár emlékét kelti fel feleimben......

Vagyis hát ez történt mostanáig, de itt a változás szele, hogy a sok fajta ötletből, tervből, vágyakozásból valami térkép szerüűséget kovácsoljunk magunknak, mi szabadon azért, de vezérlő csilagunká válhat. (plusz reményt a bizonytalanságban, hogy minden megtörténhet)

Szóval tervek úgy ötletek, kábéra minden, hogy itt is legyen és ne csak fecniken meg lyukacsos agyunkba rejtve.

0.nap Budapest 2009.06.07
Minden utazás elött kötelező bebaszni (vagy is ez így nagyon zord és rideg, de 100% real)
meg meg kell kezdeni valahogy az egészet ezért egy két kultikus szertartás, mint pl Lánchídról Dunába hugyozás, előtte valahol Dunában fürdés, utcán alvás, hogy jobban megjöjjön a kedv.

Szerbusztok drága barátaim, testvéreim, alkalmi szeretőim az úrban, mert itten vagyunk és nagyon jól érezzük, magunkat, mert úgy alakultak a dolgok, hogy én a mai nap, sok véres szenvedés után megalkotám e oldalt, hogy legyen és most hogy van nem csak a legyek, hanem a galambok is szárnyra kélnek és csőrükben az olajfa ága mellé csippentették a hírt amit a verebek most kezdenek igazán csiripelni, hogy elindul ez az oldal, ami arra hivatott, hogy közhírré tétesse, hogy hamarosan útnak indulunk mink is, én és Dr. Carton barátom + még szines egyéniségeik meghatározó tagjai; név szerint: régi jó cimborám ki sokat tanított már nekem minden tudása tárából Itihazatelefonál, az elengedhetetlen Albert Röflex bácsikánk, aki feltalálója a reflexnek, meg annak is, amikor két ember egymással szembetalákozik és a kikerülés végett jobbralépnek mindketten aztán balra azt megint jobbra s megint balra és jobbra balra, jobbra balra próbálják megvalósítani a kikerülést és végül egy nagy kacagásba torkollik az egész és mindenki vidáman megy tovább, na de hagyom is fényezését mert a soroknak még helyet kell szorítaniuk rengeteg felsorolásra váró velünk együtt utazó elvtársnak és bajtársnak is egyaránt, tehát a kihagyhatatlan Deo Zóder aki üde humorával és örökké izgága szellemével fogja emelni utazásunk hangulatát, s velünk tart még Konc Zsolti aki a navigátió fekete öves nagymestere, BéBáBú öcsénkről nem is beszélve ki mindig nyomunkban jár elengedhetetlen képzelt barátjával Charoltal, a csapat tagja még az argentín Alpokból (ki nem tudná az az Andok) származó, régi indián sámánok leszármazottja Armando Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvina aki nevének hosszúságával és megjegyezhetetlenségével mindenből, még a legnagyobb bajból is képes tréfát fabrikálni és kihúzni minket, Lamp Oil is velünk tart, hogy öregbítse társaságünk messzire ható hírnevét, Akaki a japán, Mustang úr a mohó, Mr. Nyam Nyam, Kodzsek felügyelő,  Ropi Geller, a pesti srácok akik úgy ropják a táncot, hogy a híres neves lengyel sztepp király  Michal Štichaeuris megirigyli, egyenlőre így néz ki a csapat, de csatlakozni még lehet, hisz még van némi idő tartam amig eldörren a start pisztoly, hogy nyakunkba szedett lábakkal útnak eredjünk a nagy és vénséges és sokat látott és szelíd és tápláló és áldó és védő és támadó és igazségos és igazságtalan és alkalmazkodó és veszélyesen fenyegető és rózsabimbó illatú és marha szar szagú és mindig fiatal és megújulni képes és összetákolt és egységes és sok szinű Európába, hogy sokat lássunk és tapasztaljunk és áldva áldjuk az életet hogy magunkba fogyasztjuk őt.
Tehát a nagy csapat készen áll, a gép lassan, csikordulva, fájdalmasan sikoltva bár de forogni kezd és végre az alkotó aki nem egy buta ló, a pihenésnek adhatja át önmagát, és sajgó derekát a mindenható relaxingnek; mindenki ismertetve, de hát az csak a kezdet, majd az út során, majd a bejegyzések álltal mikor a történések megtörténtét igaz történetekké metamorfizálnak át ismerhetünk meg mindenkit, e híres expeditió tagjait. Tudni érdemes még így a kezdet kezdetén, hogy a tagok vannak és elhatározás, kötött útvonallal nem rendelkezünk és nem is nagyon vágyunk rá, hisz a szabadság az mi minket boldogít (pénz nélkül a gazdasági világ villongások kellősközepén, szabadon mint a madár vagy a méh vagy barna bundás brummogó Teddy mackó, aki nem számlálgatja garasait, hanem a mező virágaiból és az édes málnásból meríti élelmének 40%-át), mi előre visz, ami anyatejként táplálja örökké izgága elménket, bizonyos helyek vannak csak mik várnak ránk, hogy megtaláltassanak általunk és bizonyos helyek vannak mikre mi vágyunk, hogy eljuthassunk oda, meg a kiszámíthattlan ismeretlenbe futó végtelen utak, mezők, városok, hegyoldalak, síkságok, buszmegállók, parkok, padok, papok, jószándékkal viselkedő emberek otthona, metróaluljárók, odvas fák hűsítő árnyai, temetők múltat idéző emlékeik és élteteő ideológiák, amik otthonunká válnak az utazás folyamán, mert mint ahogy ismeretlen ember mondá egyszer az ásítozó éterbe bele: "Mindenhol jó, de legjobb úton", amit mint egykoron a fenséges darvak vagy kócsagok esteleg pávák vagy flamingók tollát tűzték süvegükbe a hortobágyi betyárok vagy dicső multunk végvári vitézei, úgy tűzzük e szép éteren át suhanó gondolatot elhatározásunk kalapjába, hogy dísze, nemeségge értéke és írányt mutató címere legyen elhatározásunknak. 
S most, hogy lassan kiderült az, hogy ezek után mi derül majd ki a jövőban és mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy megkaparintsa a tisztán látás napszemüveg típusú szemüveg keretét (hisz ebben lencse nincsen csak bab), és a közhírré tétetés minden szabályát betartva túlvagyunk a megkezdési ceremónián kezdődjék a móka kacagás és fogcsikargatott vérrel verejzékezés a tervezés az informálás, hogy elindulhassunk. Igérnék valamit, ha tudák valami biztosat, de lesz jövő, ennél több nincs a fejemben.